bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa
/
Luke 2
Luke 2
Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa
← Chapter 1
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 3 →
1
JÉZUS SZÜLETÉSE (Mt 1:18-25) Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár megparancsolta, hogy birodalmának lakóit mind össze kell írni az adózók jegyzékébe.
2
Ez az első összeírás volt, és akkor történt, amikor Szüriában Küréniosz volt a helytartó.
3
Azért mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga szülővárosába.
4
József is fölment Galileából, Názáreth városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Béthlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,
5
hogy beiratkozzék Máriával együtt, aki néki feleségül volt eljegyezve, és várandós volt.
6
Így történt, hogy amikor ott voltak, elérkezett Mária szülésének ideje,
7
és megszülte az ő elsőszülött fiát, és bepólyálta Őt, és a jászolba fektette, mert a vendégfogadóban már nem volt részükre hely.
8
AZ ÚR ANGYALA ÉS A PÁSZTOROK Ugyanazon a vidéken voltak bizonyos pásztorok, akik éjszaka kinn a mezőn háltak, és nyájukra vigyáztak.
9
És az Úr angyala hozzájuk ment, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.
10
Az angyal pedig azt mondta nékik: Ne féljetek, mert ímé, nagy örömet hirdetek néktek, amely öröme lesz mind az egész népnek.
11
Idvezítő született néktek a Dávid városában, Ő a Krisztus, az Úr.
12
Ez pedig néktek az ismertető jel: Találtok majd ott egy jászolban fekvő bepólyált kis gyermeket.
13
És hirtelen megjelent az angyal körül mennyei seregek sokasága; azok az Istent dicsérték, és azt mondták:
14
Teljes immár Istennek dicsősége a magasságban, és békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek. (Fil 2:13; Mt 11:26)
15
És történt, hogy amikor az angyalok felmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymásnak: Menjünk el hát Béthlehembe, és lássuk meg azt a dolgot, amely történt, és amelyet az Úr tudtunkra adott.
16
Azért sietve elmentek, és megtalálták Máriát és Józsefet meg a jászolban fekvő kis gyermeket.
17
Amikor pedig meglátták Őt, elbeszélték mind azt, amit nékik az angyal a gyermek felől mondott.
18
És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok hírül adtak.
19
Mária pedig mind ezeket a beszédeket emlékezetében megtartotta, és gyakran forgatta szívében.
20
A pásztorok azután visszatértek, dicsőítvén és magasztalván az Istent mindenért, amit hallottak és láttak úgy, amint azt nékik az angyal megmondta.
21
Nyolc nap múltával pedig körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták néki, amint az angyal nevezte Őt még fogantatása előtt.
22
JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN; SIMEON ÉS ANNA Majd amikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, elvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy (a templomban) bemutassák az Úrnak,
23
amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék (II. Mózes 13:2),
24
és hogy áldozatot mutassanak be aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát. (III. Mózes 12:6-8)
25
És ímé, élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember; az az ember igaz és istenfélő volt, s várta izráél megvigasztaltatását, és a Szentlélek volt ővele;
26
őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy nem lát halált, csak ha már meglátta az Úrnak Krisztusát.
27
Azt az embert a Szentlélek arra indította, hogy menjen el a templomba akkor, amikor a gyermek Jézust a szülei odavitték, hogy azt tegyék vele, ami a törvény szerint szokás volt.
28
Akkor Simeon karjára vette a gyermeket, áldotta Istent, és így szólt:
29
Uram, mostan bocsátod el a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben;
30
mert látta az én szemem az idvességet,
31
amelyet minden nép szemeláttára készítettél,
32
világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek izráélnek.
33
József pedig és a gyermek anyja csodálkoztak a gyermek felől mondottakon.
34
Simeon azután megáldotta őket, és így szólt Máriának Jézus anyjának: ímé, ez arra rendeltetett, hogy általa izráélben sokan elessenek, és sokan felkeljenek, és hogy isteni jel legyen, akinek sokan ellene mondanak,
35
és így sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek, és akkor a te lelkedet is áthatja majd az éles kard.
36
Volt ott egy prófétaasszony is, Anna a Phánuél leánya, Ásér néptörzséből; ő nagyon idős volt; hajadon korától fogva csak hét évig élt férjével;
37
azután özvegy maradt nyolcvannégy esztendős koráig. A templomból soha nem távozott el, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált Istennek éjjel és nappal.
38
Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott Istennek, és szólt a Gyermek felől mind azoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39
És amikor (Jézus szülei) az Úr törvénye szerint mindent elvégeztek, visszatértek Galileába, az ő városukba Názárethbe.
40
A kis gyermek pedig növekedett és erősödött megteljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt őrajta.
41
A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN Jézus szülei esztendőnként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42
És amikor tizenkét esztendős lett, ismét fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint;
43
amikor pedig az ünnepnek vége volt és hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, de erről a szülei nem tudtak.
44
Azt gondolván pedig, hogy az úti társaságban van, egynapi járóföldet mentek, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök közt.
45
Minthogy azonban nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott keresték.
46
Harmadnapon találták meg a templomban, amint a tanítómesterek közt ült, s hallgatta és kérdezgette őket;
47
és valamennyien akik Őt hallgatták, csodálkoztak értelmességén és feleletein.
48
Szülei megpillantván Őt, megdöbbentek, és az anyja így szólt néki: Fiam, miért tetted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49
Ő pedig így felelt nékik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nékem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?
50
Ők azonban nem értették a beszédet, amelyet nékik mondott.
51
Azután hazament velük Názárethbe, és mindig engedelmes gyermekük volt. Az anyja azonban megőrizte szívében mind azokat a beszédeket.
52
És Jézus felnövekedvén, gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
← Chapter 1
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 3 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24