Romans 4

Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →

1ÁBRAHÁM IS HIT ÁLTAL IGAZULT MEG Mit mondjunk tehát Ábrahámról, a mi test szerint való ősatyánkról?

2Ha ugyanis Ábrahám cselekedetei által igazult meg, úgy van oka a dicsekedésre; de Isten színe előtt nincs oka.

3Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt az Istenben, és ezt őnéki megigazulásául tulajdonította az Isten. (I. Mózes 15:6)

4Annak, aki cselekedetével érdemel meg valamit, a jutalmát nem kegyelemből adják meg, hanem azért mert azt kötelesek megadni;

5annak azonban, aki nem cselekedettel akar valamit megérdemelni, hanem hisz abban, aki az istentelen embert megigazítja, annak a hite tulajdoníttatik megigazulásául,

6úgy amint Dávid is mondja, hogy az az ember boldog, akinek cselekedetek nélkül tulajdonít megigazulást az Isten:

7Boldogok azok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és befedeztettek bűneik;

8boldog ember az, akinek nem tulajdonít bűnt az Úr. (Zsoltár 32:1-2)

9Vajon ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-é, vagy a körülmetéletlen pogányoknak is? Mert azt mondjuk: Ábrahámnak a hite tulajdoníttatott megigazulásául.

10De mikor tulajdoníttatott néki? Akkor, amikor már körülmetélt volt, vagy amikor még körülmetéletlen volt? Nem akkor, amikor már körülmetélt volt, hanem akkor, amikor még körülmetéletlen volt;

11és a körülmetéltetésnek jelét (csak később és) a hit által való megigazulásának pecsétjéül kapta, amely megigazulásban már körülmetéletlen állapotában részesült, hogy lelki atyja legyen mind azoknak is, akik körülmetéletlenek, hogy azoknak is megigazulásul tulajdoníttassék a hitük,

12és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, vagyis azoknak, akik nemcsak körülmetéltettek (külsőleg), hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak az ő körülmetéletlen állapotában tanúsított hitének nyomdokait.

13Mert nem valamely törvény teljesítésének feltételével adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő utódainak, hogy örökölni fogják a világot, hanem a hit által való megigazulás feltételével.

14Ha ugyanis valamely törvényben bizakodók az örökösök, akkor értéktelenné vált a hit, és semmit sem ér az ígéret;

15mert a törvény nyomában Isten haragja jár; ahol azonban semmi törvény nincs, ott törvényszegés sincs.

16Azért mondja, hogy: „hit által\, hogy azt is mondhassa: „kegyelemből\, hogy biztosan teljesüljön az ígéret minden „utód\ javára, nem csupán a törvényben bizakodónak, hanem az Ábrahám hitét vallónak is; mert ő valamennyiünknek lelki atyja,

17amint meg van írva: Sok népnek atyjává tettelek téged (I. Mózes 17:5), - (ez az ígéret érvényes) annak az Istennek színe előtt, akinek Ábrahám hitt, aki élővé teszi a holtakat, és a nem létezőket létrehívja;

18Ábrahám (öregsége miatt) semmit sem remélhetve reménységgel hitte, hogy sok népnek atyjává lesz a szerint, amint megmondatott: Ilyen sok lesz a te utódod (I. Mózes 15:5);

19és nem gyengült meg a hite, amikor meggondolta, hogy az ő teste már elhalt, - hiszen körülbelül száz éves volt már, -és hogy Sára méhe is elhalt,

20nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem megerősödött a hite, és dicsőséget adott Istennek,

21teljesen meg lévén győződve arról, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja cselekedni.

22És ez a hite őnéki megigazulásául tulajdoníttatott. (I. Mózes 15:6)

23De nem csupán őreá vonatkozik az, ami megíratott, vagyis az, hogy megigazulásául tulajdoníttatott őnéki,

24hanem éppen úgy vonatkozik mireánk is, akiknek szintén megigazulásunkul tulajdoníttatik, ha hiszünk Abban, aki feltámasztotta a halálból Jézust a mi Urunkat;

25Őt Isten a mi vétkeink miatt halálra adta, és feltámasztotta azért, hogy mi megigazuljunk.

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →