John 21

Hungarian CSIA

← Chapter 20 Jump to:

1Ezek után a Tibériás tavánál Jézus újra láthatóan megjelent a tanítványoknak. A dolog így történt:

2Simon Péter, Tamás, akit Ikernek mondanak, Natánáél a galileai Kánából, a Zebedeus két fia és két más tanítvány együtt voltak.

3Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” – „Mi is megyünk veled” – mondták neki. Elmentek, hajóba szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.

4Már kora reggel volt, mikor Jézus kiállt a partra, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.

5„Fiacskáim – szólította meg őket Jézus –, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték.

6„Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán és találni fogtok” – - mondta nekik. Kivetették a hálót, de a halak sokasága miatt azt többé bevonni nem volt erejük.

7Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, odaszólt Péternek: „Az Úr az!” Simon Péter, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte felső ruháját, mert meztelen volt és a tóba vetette magát.

8A többi tanítvány a csónakkal közeledett, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz ölnyire s magukkal vonszolták a hálót a halakkal.

9Mikor kijutottak a földre, széntüzet láttak és rajta halat meg kenyeret.

10„Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!” – mondta nekik Jézus.

11Simon Péter is feljött s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.

12„Jertek reggelizzetek meg” – mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: „Ki vagy?” Tudták, hogy az Úr az.

13Jött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott.

14Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt.

15Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?” „Úgy van, Uram – felelte –, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” „Legeltesd bárányaimat!” – mondta neki.

16Másodszor is újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: „Terelgesd a juhaimat!”

17Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: „Kedves vagyok neked?” – és azt felelte neki: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: „Legeltesd a juhaimat!

18Bizony, bizony azt mondom neked: mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat és odamentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod majd kezedet, más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz.”

19Ezt pedig azért mondta, hogy jelképesen jelezze, micsoda halállal fogja Istent megdicsőíteni. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”

20Péter megfordult és meglátta azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, hogy követte őket, azt, aki az estebéden az Úr keblére dőlt, s aki azt kérdezte: „Uram, ki az, aki elárul téged?”

21Mikor Péter meglátta őt, azt kérdezte: „Uram, vele mi lesz?”

22Jézus ezt felelte neki: „Ha azt akarnám, hogy ő megmaradjon addig, amíg én megjövök, mit tartozik rád? Te engem kövess!”

23Szétment a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig nem mondta neki Jézus, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon addig, míg megjövök, mit illet téged?”

24Ez a tanítvány az, aki tanúságot tett e dolgokról és megírta ezeket. És tudjuk, hogy tanúságtétele igaz.

25Van sok más dolog is, amiket Jézus tett, amiket, ha egyenként megírnánk, úgy gondolom, hogy maga a világ sem tudná mind befogadni a megírt könyveket.

← Chapter 20 Jump to: