Romans 10

Hungarian CSIA

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →

1Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.

2Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.

3Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették, és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.

4A törvény vége ugyanis a Krisztus, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.

5Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: „Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa.”

6A hitből származó igazságosság ellenben így beszél: „Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?” – tudniillik a Krisztust aláhozni?

7Vagy: „Ki száll alá a feneketlen mélységbe?” – tudniillik a Krisztust a halottak közül felhozni?

8Hanem így szól: „Közel hozzád a szó, szádban és szívedben,” tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk.

9Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.

10Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk.

11Az írás ugyanis ezt mondja: „Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz.”

12Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.

13„Mert minden, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni.”

14Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?

15Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek.”

16Csakhogy nem mindnyájan hallgatnak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: „Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?”

17A hit tehát az ige hallásából támad, a hallás pedig a Krisztus beszédén át.

18De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül „az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig elhangzott beszédük.”

19Azt kérdem mégis: Hátha Izráel nem ismerte fel? Már Mózes így szól: „Féltékenységre ingerellek benneteket azzal, ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket.”

20Ézsaiás merészen megszólal: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá tettem magamat azoknak, akik utánam nem tudakozódtak.”

21Izráelnek pedig ezt mondja: „Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé.”

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →