1 Peter 2

Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Vessetek lé azért minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,

2mint most született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

3mivelhogy megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

4Járuljatok őhozzá úgy, mint élő, az emberek által ugyan megvetett, de Istennél kiválasztott drágakőhöz,

5ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

6Ezért van meg az írásban: Íme Sionban választott drága szegeletkövet teszek, és aki hisz abban, nem szégyenül meg.

7Nektek azért, akik hisztek, drága kincs. A hitetleneknek azonban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé,

8megütközés kövévé és botránkozás sziklájává, mivel azok nem engedelmeskednek az igének, beleütköznek abba, hiszen arra is rendeltettek.

9Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, olyan nép, melyet Isten sajátjának tekint, hogy hirdessétek Annak hatalmas cselekedeteit, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

10akik hajdan „nem nép” voltatok, most pedig „Isten népe” vagytok, akik egykor nem részesültetek kegyelemben, most pedig kegyelemben részesültetek.

11Szeretteim, intelek titeket, mint idegeneket és jövevényeket, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak,

12példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valami miatt mint gonosztevőket rágalmaznak titeket, a ti jócselekedeteitek láttán dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

13Engedelmeskedjetek pedig minden emberi rendnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak,

14akár helytartóknak,, mint akiket ő küld, hogy a gonosztevőket megbüntessék, a jót cselekvőket pedig megdicsérjék.

15Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve, némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát,

16mégpedig mint szabadok, és nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság takarója, hanem mint Istennek szolgái.

17Mindenkit tiszteljetek, az atyafiakat szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

18Ti szolgák, teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak; nemcsak a jóknak és emberségeseknek, de a szívteleneknek is.

19Mert kegyelem az, ha valaki Istenhez igazodó lelkiismerete miatt tűri a fájdalmat, ártatlanul szenvedve.

20Mert micsoda dicsőség az, ha bűnt cselekedve tűritek az arculverést? De ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, ez kegyelem Istennél.

21Mert erre hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, és nektek példát hagyott, hogy az ő nyomdokait kövessétek;

22aki bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem volt található szájában;

23aki mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél;

24aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva, az igazságnak éljünk; az ő sebei által gyógyultatok meg.

25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →