2 Corinthians 4

Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →

1Azért, mivel ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el.

2Elhagytuk azonban azokat a szégyenletes dolgokat, melyeket takargatni szoktak, mint akik nem járunk ravaszságban és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, de az igazság nyilt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten színe előtt.

3Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek,

4mert bennök e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását, hogy ne lássák a Krisztus dicsősége evangéliumának ragyogását, aki az Isten képe.

5Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat pedig, mint szolgáitokat a Jézusért.

6Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon fel! Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán felismerjük Isten dicsőségének ragyogását.

7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való.

8Mindenütt nyomorgatnak minket, de el nem nyomhatnak; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk;

9üldöznek, de Isten nem hagy el; tipornak, de el nem veszünk;

10mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.

11Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

12Azért a halál bennünk működik, az élet pedig bennetek.

13Mivel azonban a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, mint abban, aki ezt írta: Hittem, azért szóltam, — mi is hiszünk és azért szólunk,

14mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt az ő színe elé állít.

15Mert mindez érettetek van, hogy amint a kegyelem bőven árad, egyre többen adjanak hálát Istennek az ő dicsőségére.

16Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mégis napról-napra újul.

17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nekünk;

18mivel mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →