bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
/
Acts 28
Acts 28
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 27
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
1
És miután szerencsésen megmenekültünk, megtudtuk, hogy ezt a szigetet Máltának hívják.
2
A barbárok pedig nem közönséges jó indulattal voltak irántunk, mert tüzet rakva, befogadtak mindnyájunkat a beálló eső és hideg ellen,
3
Mikor pedig Pál nagy nyaláb rőzsét gyűjtött és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, megmarta és a kezére ragadt.
4
Amint a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, ezt mondták egymásnak: Ez az ember bizonyosan gyilkos, akit nem hagy élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.
5
Ő azonban a kígyót belerázta a tűzbe és semmi baja sem lett.
6
Azok pedig vártak, hogy megdagad, vagy hirtelen holtan rogy össze. Mikor azonban jóidéig várták és látták, hogy semmi baja sem lesz, megváltoztatták véleményüket, és istennek mondták őt.
7
Annak a helynek környékén volt pedig a sziget főemberének, név szerint Publiusnak majorja, ő befogadott és három napig nagyon barátságosan vendégül látott minket.
8
Történt pedig, hogy Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküdt. Pál bement hozzá s miután könyörgött, kezeit rátette és meggyógyította.
9
Ennek megtörténte után mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá és meggyógyultak.
10
Ezek nagy tisztességgel bántak velünk és mikor elindultunk, elláttak a szükségesekkel.
11
Három hónap múlva azután útnak indultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt s amelynek címere Kásztor és Pollux volt.
12
És mikor Szirakuzába értünk, ott maradtunk három napig.
13
Onnét a partot körül hajózva, Régiumba jutottunk és miután egy nap déli szél támadt, másnap megérkeztünk Puteoliba.
14
Itt atyafiakra találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hat napig. Így értünk Rómába.
15
Onnét is az atyafiak, mikor hallottak rólunk, elénk jöttek Appius Fórumáig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek és újból megbátorodott,
16
Mikor pedig Rómába érkeztünk, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. (A 16. vers egyes kéziratokban így hangzik: Mikor pedig Rómába érkeztünk, a százados átadta a foglyokat az illetékes katonai parancsnoknak, Pálnak azonban megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.)
17
Három nap múlva azután magához hívatta a zsidók közül való főembereket. Mikor pedig összegyűltek, így szólt hozzájuk: Atyámfiai, férfiak, bár én semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mégis foglyul adtak Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
18
Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel nincs bennem semmi halált érdemlő vétek.
19
De mert a zsidók ez ellen tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, de nem mintha az én népem ellen valami vádam volna.
20
Azért hívattalak hát titeket, hogy lássalak és szóljak veletek, mert Izráel reménységéért hordozom ezt a láncot.
21
Azok pedig így szóltak neki: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem pedig az atyafiak közül senki sem jött ide s nem jelentett vagy mondott felőled semmi rosszat.
22
Szeretnék tehát tőled hallani, hogyan gondolkodol. Mert tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak ennek a felekezetnek.
23
Miután tehát egy napot tűztek ki neki, többen eljöttek hozzá a szállására. Ezeknek nagy bizonyságtevéssel hirdette az Isten országát és igyekezett őket meggyőzni Jézus felől, mind Mózes törvényéből, mind a prófétákból reggeltől fogva egész estig.
24
És némelyek hittek az ő beszédének, mások pedig nem hittek.
25
Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszoltak és Pál ezt a beszédet mondta: Helyesen szólott a Szentlélek Ésaiás próféta által a ti atyáitokhoz,
26
mikor ezt mondta: Menj el e néphez és mondd: Hallván halljatok és ne értsetek; és nézvén nézzetek és ne lássatok!
27
Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve és fülükkel nehezen hallanak és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyítsam őket.
28
Tudjátok meg azért, hogy az Isten ezt az üdvösséget a pogány népeknek küldötte és azok hallgatni is fogják.
29
És mikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, maguk között sokat vitatkozva.
30
Pál pedig két esztendeig maradt tulajdon bérelt szállásán és mindazokat fogadta, akik hozzá mentek;
31
hirdette az Isten országát és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályozás nélkül.
← Chapter 27
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28