bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
/
Luke 7
Luke 7
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
1
Mikor pedig minden beszédét elvégezte a nép füle hallatára, bement Kapernaumba.
2
Egy százados szolgája pedig, akit ura nagyon kedvelt, beteg volt és már haldoklott.
3
Mikor pedig az hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
4
Azok tehát odamentek Jézushoz és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki,
5
mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6
Jézus tehát elment velük. Mikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.
7
Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd: és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8
Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim és ha egyiknek azt mondom: Menj! elmegy; a másiknak: Jöjj! idejön és ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! megteszi.
9
Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta és hátrafordulva, ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek: ilyen hitet Izraelben sem találtam.
10
És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségben találták.
11
Nem sokkal azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment és vele mentek tanítványai és nagy sokaság. (A 11. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Történt másnap,)
12
Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét, akit a városból nagy sokaság kísért.
13
És mikor látta őt az Úr, megesett a szíve rajta és így szólt neki: Ne sírj!
14
És odalépve, megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. És szólt: Ifjú, mondom neked, kelj fel!
15
Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának.
16
És mindnyájukat félelem fogta el és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt köztünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét.
17
És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában s a környéken mindenütt.
18
És Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János előszólított kettőt a tanítványai közül,
19
és elküldötte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
20
Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
21
Abban az órában pedig sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz lelkektől és sok vaknak adta vissza szeme világát.
22
És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok ismét látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23
És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.
24
Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
25
Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Íme akik pompás öltözetben és bőségben élnek, a királyok palotáiban vannak.
26
De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
27
Ez az, aki felől meg van írva: Íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te útadat.
28
Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála.
29
És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, elismerték, hogy Isten igaz és megkeresztelkedtek János keresztségével.
30
A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát és nem keresztelkedtek meg általa.
31
Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? És kihez hasonlók? (A 31. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Az Úr ezután így szólt)
32
Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk és nem sírtatok.
33
Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34
Eljött az Ember Fia, aki eszik és iszik és ezt mondjátok: Íme, a nagyétű és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35
De az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta. (A 35. vers több régi kéziratban úgy olvasható, mint Mt 11:19 utolsó mondata.)
36
Az egyik farizeus pedig arra kérte őt, hogy egyék vele. Bement azért a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37
És íme volt abban a városban egy bűnös asszony. Ez megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz telepedett, hozott egy alabástrom szelence kenetet,
38
megállott hátul az ő lábánál, sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát és hajával törölte meg, miközben csókolgatta a lábát és megkente drága kenettel.
39
Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti: mert bűnös.
40
Ekkor Jézus ezt mondta neki: Simon, valami mondanivalóm van neked. És az szólt: Mester, mondd.
41
Egy hitelezőnek két adósa volt: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik pedig ötvennel.
42
És mivel nem volt nekik miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülök tehát melyik szereti őt jobban?
43
Simon pedig így felelt: Azt gondolom, az, akinek többet engedett el. És szólt neki: Helyesen ítéltél.
44
Majd az asszonyhoz fordulva, ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel Öntözte lábamat és hajával törölte meg.
45
Te nem csókoltál meg engem, ez pedig azóta, hogy bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábamat.
46
Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47
Ezért azt mondom neked: Az ő sok bűne azért bocsáttatott meg, mert igen szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48
Majd így szólt annak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49
És akik együttültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50
Szólott pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24