bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian EFO
/
Isaiah 17
Isaiah 17
Hungarian EFO
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 53
Chapter 54
Chapter 55
Chapter 56
Chapter 57
Chapter 58
Chapter 59
Chapter 60
Chapter 61
Chapter 62
Chapter 63
Chapter 64
Chapter 65
Chapter 66
Chapter 18 →
1
Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról: „Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa, csak romhalmaz marad a helyén!
2
Aróér városai elhagyatott helyek lesznek, csak juhnyájak járnak arra, s békésen heverésznek.
3
Efraim városait lerombolják, Damaszkusz királysága megszűnik, Arám maradéka is arra a sorsra jut, mint Izráel királyságának dicsősége” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
4
„Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége, ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.
5
Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják: az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket, vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik a Refáim völgyében aratás után. Mint mikor az olajfa termését szüretelik: marad még a fa tetején két-három szem, s itt-ott egy-egy az ágak hegyén” — mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.
7
Azon a napon föltekint Teremtőjére, hozzá fordul az ember, Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
8
s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira, amelyeket maga készített. Többé rá sem néz kezének alkotásaira: a bálványokra és tömjénező oltáraikra.
9
Azon a napon erős városaitok elhagyatott helyekké válnak, mint az erdő, vagy a hegycsúcs, amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak. Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
10
mert elhagytad szabadító Istened, elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment! Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet idegenből hozott vesszőkkel,
11
hiába gondozod és véded, hiába növekszik és virágzik, mégsem szüretelsz róla, mert reménytelen szomorúság és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.
12
Jaj, hogy zúg a népek tengere! Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek.
13
Mint hullámok a parton, úgy morajlanak a tömegek, de az Örökkévaló szavától megrettennek, s messze futnak, mint a polyva, amelyet a dombtetőről széthord a szél, mint vihar űzte szúrós ördögszekér.
14
Leszáll az este, rémület száll rájuk, s reggelre kelve, nézd, már nincsenek! Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak, ez jut örökségül fosztogatóinknak!
← Chapter 16
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 53
Chapter 54
Chapter 55
Chapter 56
Chapter 57
Chapter 58
Chapter 59
Chapter 60
Chapter 61
Chapter 62
Chapter 63
Chapter 64
Chapter 65
Chapter 66
Chapter 18 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66