bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian EFO
/
Job 3
Job 3
Hungarian EFO
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 4 →
1
Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:
2
„Átkozott legyen a nap, amelyen születtem, és az éjszaka, amikor megfogantam!
4
Legyen sötét az a nap örökre, Isten se törődjön vele, ne ragyogjon rá a napsugár!
5
Boruljon rá a halál árnyéka, sűrű felhők borítsák örökre, nappal is sötétség uralja!
6
Azt az éjszakát nyelje el a sötét, ne számítsák az év napjai közé, ne sorolják a hónapok közé!
7
Legyen az az éj meddő, ne halljon többé örömkiáltást!
8
Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói, akik felkeltik a Leviátánt!
9
Még a hajnali csillagok se világítsanak, azon az éjen várják hiába a pirkadatot, ne lássa meg a hajnal fényét soha!
10
Miért is nem zárta be anyám méhét, hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?
11
Miért is nem haltam meg születésem óráján? Lett volna utolsó leheletem az első!
12
Miért vett a térdére anyám? Minek szoptatott hiába?
13
Akkor most nyugodtan feküdnék, békében alhatnék, csendes nyugalomban!
14
Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal, akik síremléket építettek maguknak,
15
vagy uralkodókkal és fejedelmekkel, akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
16
Miért is nem lettem elvetélt koraszülött, aki soha nem látta meg a napot?!
17
A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek, s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
18
megbékélnek a foglyok is, őreik ordítozását nem szenvedik többé,
19
egyforma ott szegény és hatalmas, megszabadul a rabszolga is urától.
20
Miért is süt a nap a szenvedőre? Minek éljen a megkeseredett lelkű?
21
Minek az élet annak, aki a halált várja, s keresi, mint rejtett kincset, egyre csak hiába,
22
és ujjong, ha megtalálta, énekel, ha végre a sírhoz ér?
23
Miért éljen, aki útvesztőbe jutott, akit maga Isten kerített be?
24
Sóhajtozásom a kenyerem, nyögésem az italom,
25
mert utolért, amitől féltem, amitől rettegtem, bekövetkezett.
26
Nincs nyugtom, nincs békesség, nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 4 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42