Lamentations 5

Hungarian EFO

← Chapter 4 Jump to:

1Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk! Nézd, milyen gyalázatban élünk!

2Országunkat idegen nép foglalta el, házainkban idegenek laknak!

3Apátlan árvák lettünk, anyánk meg özveggyé.

4Még ivóvizünket is pénzért vesszük, tűzifánkért is fizetnünk kell.

5Elnyomóink igáját vettük nyakunkra, roskadásig hajszolnak, percnyi pihenést sem hagynak.

6Hogy éhen ne haljunk, Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.

7Őseink vétkeztek, de már nincsenek, mi hordozzuk bűneik terhét.

8Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki tőlük megszabadítson.

9Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket, a pusztai rablók kardja fenyeget.

10Bőrünk megfeketedett, mint a kemence, a hosszú éhezéstől.

11Az asszonyokat megerőszakolták Sionban, a leányokat is Júda városaiban.

12A fejedelmeket felakasztották, nem kímélték meg a véneket sem.

13A fiatalokat nehéz munkára fogták, a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.

14A vének nem ülnek már a város kapujánál, az ifjak sem énekelnek többé.

15Szívünk öröme, jaj, odavan, gyászra fordult minden ünnepünk!

16Lehullott fejünkről a virágkoszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17Szívünk megtelt fájdalommal, szemünk könnytől homályos,

18mert elpusztult a Sion hegye, sakálok járnak csak romjain!

19De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz, királyi trónod mindörökre fennáll.

20Miért felejtkeznél meg rólunk örökre? Miért hagytál el minket oly soká?

21Állíts helyre bennünket, Örökkévaló, hogy újra fölépüljünk, tedd olyanná napjainkat, mint régen!

22Ugye, nem vetettél el bennünket végleg? Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?

← Chapter 4 Jump to: