Nahum 2

Hungarian EFO

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Pusztító sereg vonul föl ellened, Ninive, őrizd falaidat, figyeld az utakat, készülj az ostromra, szedd össze minden erődet!

2Az Örökkévaló helyreállítja Jákób népének dicsőségét! Bár ellenségeik egészen kifosztották őket, mint ahogy levágják a tőkéről szőlővesszőket, mégis megújítja az Örökkévaló Izráel dicsőségét!

3Ütközetre készülnek a harcosok, karjukon vörös pajzsok, s ruhájuk is vörös. Harci szekereiken vörösen csillog a bronz, türelmetlenül toporzékolnak a lovak, ahogy felsorakoznak a csata előtt.

4Vadul száguldoznak szekereik, fel-alá robognak Ninive utcáin, mint a villámok, úgy futkosnak, mint a fáklyák, úgy ragyognak.

5Előszólítják legbátrabb harcosaikat, botladozva rohannak az ostromra, fölmásznak a falakra, készítik a védőtetőt, hozzák a faltörő kost.

6A folyó gátjai megnyílnak, s a palota falai leomlanak.

7Megfosztják hatalmától a királynőt, s fogságba hurcolják. Rabszolganői zokogva gyászolják, s mellüket verve nyögnek, mint a galambok.

8Úgy járt Ninive, mint a víztároló, amelyből minden víz elfolyt. „Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak, mégis mindenki menekül.

9„Raboljatok ezüstöt, szerezzetek aranyat! Mennyi drága kincs, micsoda zsákmány!”

10Mindenütt romok és pusztulás, dúlás és fosztogatás! A lakosok szíve megdermed, térdük remeg, arcuk elsápad, derekuk meggörnyed.

11Mivé lett a város, a híres oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja? Ahol a hím és nőstény oroszlán a kölykeiket biztonságban nevelték,

12ahová gazdag zsákmányt hordtak, megtöltötték prédával, s kölykeiket etették — ugyan hová lett?

13Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Figyelj rám, Ninive! Mostantól ellenséged leszek, harci szekereidet elégetem, oroszlánkölykeidet fegyver öli meg, rablásodnak véget vetek, s követeid fenyegető szavát nem hallják többé a nemzetek!”

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →