1 Peter 2

Hungarian (EIV) (Újszövetség: élet, igazság és világosság)

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Levetve azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást,

2mint most született csecsemők, a hamisítatlan lelki tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.

3Mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.

4Járuljatok Hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istentől választott, megbecsült kőhöz,

5ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

6Ezért van az Írásban: „Íme, szegletkövet teszek le Sionban amely kiválasztott, megbecsült, és aki hisz benne nem szégyenül meg“.

7Érték tehát ez számotokra, akik hisztek. A hitetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett,

8megütközés kövévé és botránkozás sziklájává. Ezek beleütköznek, mert nem hisznek az igének. Ők erre is rendeltettek.

9Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

10Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok. Akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

11Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.

12Tisztességesen viselkedjetek a pogányok között, hogy ha valamiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

13Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár királynak, mint feljebbvalónak,

14akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jót cselekvők megdicsérésére.

15Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát,

16mint szabadok, és nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság elpalástolása, hanem úgy, mint Isten szolgái.

17Mindenkit tiszteljetek, az atyafiakat szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

18A szolgák teljes félelemmel engedelmeskedjenek uraiknak, ne csak a jóknak és kíméleteseknek, hanem a szívteleneknek is.

19Kegyelem az, ha valaki Istenről való meggyőződéséért méltatlanul szenvedve tűr sérelmeket.

20Mert micsoda dicsőség az, ha a vétkeitek miatt kapott arcul verést tűritek el? De ha jót cselekedtek és tűritek érte a szenvedést, az kedves Isten előtt.

21Mert arra hívattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát adva, hogy az ő nyomdokait kövessétek.

22Ő bűnt nem cselekedett, szájában álnok szót nem találtak.

23Amikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, amikor szenvedett nem fenyegetőzött, hanem rá bízta ezt arra, aki igazságosan ítél.

24Bűneinket maga vitte fel testében a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és az igazságnak éljünk. Az ő sebeivel gyógyultatok meg.

25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek Pásztorához és Gondviselőjéhez.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →