John 8 — Hungarian (EIV) (Újszövetség: élet, igazság és világosság)

9Azok pedig ezt hallva és a lelkiismeret által vádolva, egymás után kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig, és egyedül Jézus maradt, és az asszony középen állva.

10Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt mondta neki: „Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?“

11Ő pedig ezt mondta: „Senki, Uram!“ Jézus pedig mondta neki: „Én sem kárhoztatlak, eredj el, és többé ne vétkezzél!“

12Ismét szólt hozzájuk Jézus, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.“

13A farizeusok pedig ezt mondták neki: „Te magadról teszel bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz.“

14Jézus felelt, és ezt mondta nekik: „Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom honnan jöttem, és hová megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek.

15Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

16De ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

17Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.

18Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.“

19Ekkor azt mondták neki: „Hol van a te Atyád?“ Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.“

20Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstartó helyen, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21Ismét mondta nekik Jézus: „Én elmegyek, és kerestek majd engem, de ti a bűneitekben fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek oda.“

22A zsidók pedig ezt mondták: „Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti nem jöhettek oda?“

23És mondta nekik: „Ti innen lentről valók vagytok, én onnan fentről való vagyok, ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.

24Azért mondtam néktek, hogy a bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a bűneitekben.“

25Mondták azért neki: „Ki vagy te?“ És mondta nekik Jézus: „Amit eleitől fogva mondok is nektek.

26Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, aki küldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.“

27Nem vették észre, hogy az Atyáról szólt nekik.

28Mondta azért nekik Jézus: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.

29És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.“

30Amikor ezeket mondta, sokan hittek őbenne.

31Mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,

32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.“

33Így feleltek neki: „Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabaddá lesztek?“

34Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

35A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.

36Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.“

37„Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

38Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, de ti is azt cselekszitek, amit a ti atyátoknál láttatok.“

39Ezt mondták neki: „A mi atyánk Ábrahám.“ Jézus ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám dolgait cselekednétek.

40Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

41Ti az atyátok dolgait cselekszitek.“ Ők pedig ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk, egy Atyánk van, az Isten.“

42Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem, mert nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

43Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szavamat.

44A ti atyátok az ördög, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug, és hazugság atyja.

45Mivel pedig én igazságot szólok, nem hisztek nekem.

46Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek nekem?

47Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit, azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.“

48A zsidók így feleltek neki: „Nem jól mondjuk-e mi, hogy te samáriai vagy, és ördög van benned?“

49Jézus így felelt: „Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

50Pedig én nem keresem a dicsőségemet: van, aki keresi, és megítéli.

51Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha.“

52A zsidók pedig ezt mondták neki: „Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált soha.

53Vagy pedig nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod magadat?“

54Jézus így felelt: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

55és nem ismeritek őt: de én ismerem, és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.

56Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.“

57A zsidók pedig ezt mondták neki: „Még ötvenesztendős sem vagy, és Ábrahámot láttad?“

58Mondta nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek: mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.“

59Erre köveket ragadtak, hogy reáhajigálják. Jézus pedig elrejtőzködött, és kiment a templomból, átmenve közöttük, és ilyen módon eltávozott.