Luke 20

Hungarian (EIV) (Újszövetség: élet, igazság és világosság)

← Chapter 19 Jump to: Chapter 21 →

1Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

2és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“

3Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:

4János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“

5Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

6Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.

7Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.

8Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“

9Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

10Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.

11Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.

12És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.

13Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.

14Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!

15És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?

16Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“ Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“

17Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?

18Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“

19A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

20Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.

21Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.

22Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“

23Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:

24„Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“ Ezt mondták: „A császáré.“

25Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“

26Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.

27Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:

28„Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«

29Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.

30Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.

31Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.

32Ezután meghalt az asszony is.

33A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“

34Jézus így válaszolt nekik: „Ennek a világnak fiai nősülnek, és férjhez mennek.

35De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek.

36Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.

37Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.

38Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“

39Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“

40És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.

41Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?

42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,

43míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«

44Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“

45Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:

46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,

47akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“

← Chapter 19 Jump to: Chapter 21 →

Recommended Reading

Commentary Luke Commentaries → Devotional Luke Devotional Guide → Get This Bible EIV Study Bible →