1 Corinthians 10

Hungarian (Karoli Bible 1908)

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →

1Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

2És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;

3És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

4És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

5De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

6Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

7Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

8Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

9Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

10Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

11Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.

12Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

13Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

14Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

15Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

16A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

17Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.

18Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?

19Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

20Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

21Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

22Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?

23Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

24Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

25Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

26Mert az Úré a föld és annak teljessége.

27Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

28De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

29De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

30Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

31Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.

32Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

33Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →