2 Thessalonians 2

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi hozzá gyülekezésünkre nézve,

2hogy egyhamar ki ne ingasson józanságotokból, se meg ne ijesszen se lélek, se beszéd, se levél (mintha mi írtuk volna), mintha már itt volna az Úrnak napja.

3Senki titeket meg ne csaljon semmi módon; mert előbb a szakadás jön el, és megjelenik a bűn embere, a veszedelem fia,

4aki magát ellene veti és fölibe emeli mindannak, ami Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be az Isten templomába Isten gyanánt, mutogatván magát, hogy ő Isten.

5Nem emlékeztek, hogy még mikor nálatok voltam, megmondtam ezeket nektek?

6És tudjátok, mi az, ami most visszatartja avégre, hogy megjelenjék a maga idejében.

7Mert már működik a törvénytelenség titka; csak míg eltétetik az útból az, aki most visszatartja:

8és akkor megjelenik a törvénytelen (akit az Úr megemészt szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének jelenetével),

9akinek eljövetele a sátán munkálkodása szerint történik mindenféle hazug erőkkel, jelekkel és csodákkal,

10és az álnokságnak mindenféle csalásával azok között, akik azért vesznek el, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy megtartsa őket.

11És azért küldi rájuk az Isten tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;

12hogy mind elkárhozzanak azok, akik nem hittek az igazságban, hanem gyönyörködtek a hamisságban.

13Mi pedig tartozunk hálákat adni az Istennek mindenkor tiérettetek, atyámfiai, kik az Úrnak szeretettjei vagytok, hogy kiválasztott benneteket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre a Lélek megszentelésében és az igazság hitében,

14amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.

15Ennélfogva tehát, atyámfiai, álljatok meg, és tartsátok meg azokat a hagyományokat, amelyekre taníttattatok akár beszédünkkel, akár levelünkkel.

16Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és a mi Istenünk és Atyánk, aki szeret minket és örök vigasztalást és jó reménységet adott kegyelemből,

17vigasztalja meg szíveiteket, és erősítsen meg titeket minden jó beszédben és cselekedetben.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →