Ephesians 4

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →

1Kérlek tehát titeket, én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltón járjatok ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívattatok

2minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretettel,

3igyekezvén megőrizni a Lélek egységét a szeretet kötelékében.

4Egy test és egy Lélek, mint ahogy elhivatásotoknak egy reménysége alatt hívattatok is el,

5egy Úr, egy hit, egy keresztség,

6egy Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek felett és mindenek által és mindnyájatokban ott van.

7De közülünk minden egyesnek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott a kegyelem.

8Ezért mondja az Írás, hogy felmenvén a magasba, foglyokat ejtett fogságba, és ajándékokat adott az embereknek.

9Az pedig, hogy felment, mit tesz, hanem azt, hogy le is jött előbb a föld alsóbb részeire.

10Aki lejött, ugyanaz, mint aki fel is ment minden egek fölé, hogy beteljesítsen mindent.

11És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul

12a szentek tökéletesítésére, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére;

13míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, teljes férfiasságra, a krisztusi teljesség életkorának mértékére;

14hogy ne legyünk többé gyermekek, akiket a tanításnak minden szele habként hány-vet és űz-hajt az emberek fortélyával, a tévelygés praktikájához való ravaszságával;

15hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fő, a Krisztusban,

16akiből az egész test, a támogatásnak minden kapcsa által egybeillesztve és egyesítve, minden egyes tagnak a maga mértékével való munkálkodásához képest a testnek növekedését végzi a maga építésére, szeretetben.

17Azt mondom tehát, és bizonnyal mondom az Úrban, hogy ti többé ne úgy járjatok, mint a többi pogányok járnak az ő elméjük hiábavalóságában,

18el lévén sötétedve gondolkodásukban, elidegenedve az Isten életétől a tudatlanság miatt, mely szívük megkeményedése miatt van bennük;

19mint akik elfásulva a kicsapongásnak adták magukat, minden tisztátalanság űzésére, kapzsiságból.

20De ti nem így tanultátok a Krisztust,

21ha valóban őt hallottátok és őbenne úgy taníttattatok, mint igazság a Jézusban;

22hogy vetkezzétek le, ami előbbeni magatok viseletét illeti, az óembert, mely meg van romolva a csalárd kívánságok folytán;

23és újuljatok meg elmétek lelkében,

24és öltözzétek fel az új embert, mely Isten szerint van teremtve igazságban és valóságos szentségben.

25Ezért levetvén a hazugságot, beszéljetek igazságot, ki-ki az ő felebarátjával; mert egymásnak tagjai vagyunk.

26Haragudjatok bár, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen haragotokon,

27és az ördögnek helyet ne adjatok.

28A lopó többé ne lopjon, hanem inkább fáradozzék, kezeivel munkálván a jót, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

29Semmi ocsmány szó a ti szátokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a hiány építésére, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal.

30És ne szomorítsátok meg az Istennek Szentlelkét, amellyel elpecsételtettetek a váltság napjára.

31Minden keserűség, düh, harag, kiáltás és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;

32hanem legyetek egymáshoz szívesek, jószívűek, megbocsátván egy másnak, miképpen az Isten is Krisztusban megbocsátott nektek.

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →