Hosea 13

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →

1Ha szólt Efraim, rettegés... Felemelkedett ő Izráelben; de vétkezett a Baállal, és meghalt.

2És most folytatják a vétkezést; és csinálnak maguknak öntött képeket. Ezüstjükből a maguk esze szerint bálványokat, egészen mesteremberek csinálmányát. [Ezekre mondják ők: Emberáldozók, akik borjúkat csókolnak.]

3Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő [és mint a korán elmenő harmat]; mint a polyva, mely a szérűről sodródik el, és mint a füst az ablakból.

4Mert én, az Úr vagyok a te Istened [Egyiptom földjétől fogva], és Istent kívülem nem ismersz, és Megtartó nincs kívülem.

5Én legeltettelek a sivatagban, aszályok országában.

6Amint legelőjük lett, hát elteltek, elteltek és felfuvalkodott a szívük. Ezért elfelejtettek engem,

7olyan lettem tehát nekik, mint oroszlán, mint párduc, az úton leskelődöm.

8Rájuk rontok, mint kölykevesztett medve, és széthasítom szívük burkát; és megeszem őket ott, mint oroszlán. Mezei vad koncolja fel őket…

9Megrontottak téged, Izráel, bizony általam, segítséged által!

10Hol van hát királyod, hogy megtartson minden városodban? és bíráid, akikről azt mondtad: Adj nekem királyt és fejedelmeket!

11Adok neked királyt haragomban, és elveszem felindulásomban.

12Be van kötve Efraim bűne, el van téve vétke.

13Szülő nő fájdalmai jönnek rá; ő nem-bölcs fiú, mert idején nem áll a fiak résébe.

14Alvilág kezéből váltsam ki; halálból váltsam meg? Hol van dögvészed, oh halál; hol van pestised, alvilág? Bánat el van rejtve szemeim elől.

15Ha ő a testvérek között gyümölcsözik, keleti szél jön: az Úr szele a sivatagból feltámad, és megszégyenül forrása és kiszárad kútfeje; az elrabol kincset, minden drága edényt.

16Meglakol Samária, mert ellenszegült Istenének. Kard által esnek el, csecsemői szétzúzatnak, viselősei felhasíttatnak.

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →