bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Joshua 14
Joshua 14
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 15 →
1
És ezek azok, amiket Kanaán országában kaptak örökül Izráel fiai; amiket Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia, meg Izráel fiai törzseinek családfői osztottak ki nekik
2
sorsvetéssel örökségükül; mint az Úr parancsolta Mózes által. A kilenc törzsnek és a fél törzsnek:
3
mert a két törzsnek és a fél törzsnek örökségét kiadta Mózes a Jordánon túl; a lévieknek pedig nem adott örökséget közöttük.
4
József fiainak tudniillik két törzse volt, Manassé és Efraim; de nem adtak osztályrészt a lévieknek, csak lakó városokat és azokhoz legelőket nyájaik és jószáguk számára.
5
Mint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai; úgy osztották fel az országot.
6
Mikor Júda fiai léptek elő Józsué elé Gilgálban, azt mondta neki a kenizzi Káleb, Jefunne fia: Te tudod azt a szót, amit az Úr szólt Mózesnek, az Isten emberének énfelőlem és tefelőled Kádes Barneában.
7
Negyvenesztendős voltam én, mikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádes Barneából az országot kikémlelni; és úgy hoztam meg neki a dolgot, amint a szívemben volt.
8
Pedig testvéreim, akik feljöttek velem, elolvasztották a nép szívét; de én teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9
És megesküdött Mózes azon a napon, mondván: Az a föld, melyet lábad taposott, legyen a tiéd örökségül, és fiaidé örökre; mert teljesen követted az Urat, az én Istenemet.
10
És most az Úr, aszerint amint szólott, már negyvenöt évig éltetett engem azóta, hogy ezt a szót mondta az Úr Mózesnek, mikor Izráel a sivatagban járt; most tehát én már nyolcvanöt esztendős vagyok ma.
11
Még olyan erős vagyok ma, mint mikor elküldött Mózes, amilyen az erőm akkor volt, olyan az erőm most; a háborúra és a jövésre-menésre.
12
Most tehát add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről az Úr szólt azon a napon. Hiszen te hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és nagy, megerősített városok: talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, mint az Úr szólott.
13
Akkor megáldotta őt Józsué; és odaadta Hebront Kálebnek, Jefunne fiának örökségül.
14
Így lett Hebron Kálebnek, Jefunne fiának, a kenizzinek örökségévé mind a mai napig; azért mert teljesen követte az Urat, Izráel Istenét.
15
Hebron neve pedig azelőtt Arba városa volt; ő volt a legnagyobb ember az anákok közt. Az ország pedig nyugodt volt a háborútól.
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 15 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24