Lamentations 4

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →

1Beh meghomályosul az arany, megváltozik a finom színarany; kiöntetnek a szent kövek minden utcasarkon!

2Cion fiait, a drágákat, kik színarannyal érnek fel, beh cserépedénynek vették, fazekaskéz munkájának!

3A sakálok is adnak emlőt, szoptatják fiaikat; népem leánya oly kegyetlen volt, mint a struccok a sivatagban.

4Odatapadt a csecsemő nyelve ínyéhez a szomjúságtól; kisdedek kenyeret kértek, nem volt, aki törjön nekik.

5Kiknek csemege volt az étele, elpusztultak az utcákon; kik bíboron neveltettek, szemétdombokat öleltek.

6És így nagyobb lett népem lányának bűne Szodoma vétkénél; mert az elsüllyedt egy pillanat alatt, kezek sem illették.

7Tündöklőbbek voltak előkelői a hónál, fehérebbek a tejnél; pirosabbak magánál a kalárisnál, zafír a szabásuk.

8Feketébb lett arcuk a koromnál, nem ismerhetők meg az utcákon; bőrük a csontjukra ragadt, száraz lett, mint a fa.

9Jobb volt azoknak, akiket kard ölt meg, mint azoknak, kiket éhség öl meg; mert ezek úgy folynak el, átszúrva mezei termények híján.

10Irgalmas asszonyok kezei megfőzték gyermekeiket; ételükké lettek nekik népem lányának romlásában.

11Bevégezte az Úr indulatát, kiöntötte haragja hevét; és tüzet gyújtott Cionban, mely megette alapjait.

12(Nem hitték volna a föld királyai, sem a földkerekség összes lakosai; hogy bejusson támadó és ellenség Jeruzsálem kapuin!)

13Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt; akik ontották kebelében az igazak vérét.

14Vakok vándoroltak az utcákon, megfertőztették magukat vérrel; amit el nem szenvedhetnek, azt érintették ruháikkal.

15Távozzatok a tisztátalantól, kiáltották nekik, távozzatok, távozzatok, ne érintsétek! Hogy repülnek! és vándorolnak, azt mondják, a pogányok közt többé nem tartózkodnak.

16Az Úr orcája oszlatta el őket, többé nem tekinti meg őket: a papok orcáját nem nézték, véneken nem könyörültek.

17Még epekednek szemeink segítségünkért, hiába; őrtornyunkon leselkedtünk egy nemzetre, mely nem tartott meg.

18Vadásztak lépteinkre, úgyhogy tereinken nem járhattunk; elközelgett végünk, beteltek napjaink, bizony eljött végünk!

19Üldözőink könnyebbek voltak az ég sasainál; a hegyeken üldöztek bennünket, a sivatagban lest hánytak nekünk.

20Orrunk lehelete, az Úrnak felkentje, megfogatott vermeikben; kiről azt gondoltuk, hogy majd árnyékában élünk a nemzetek között.

21Vigadj és örvendj, Edom lánya, te Uc földén lakó! Rád is rád kerül a pohár, megrészegszel és levetkezel.

22A te bűnödnek vége, Cion lánya, téged nem visz többé fogságra; a te bűnödet meglátogatja, Edom lánya, a te vétkeidet feltárja!

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →