Micah 7

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 6 Jump to:

1Jaj nekem, mert úgy vagyok, mint mikor a gyümölcsöt leszedték, mint szÚreti böngészéskor: nincs fÚrt, enni való, korai füge, amit lelkem kíván.

2Kiveszett a kegyes a országból, és emberben becsületes nincsen. Mindnyájan vérre leskelődnek, egymást hálóval vadásszák.

3A rosszra ügyesek a kezek, a fejedelem kér és a bíró megfizethető; a hatalmas amint kimondja lelke vágyát, ők kihamiskodják azt.

4Legjavuk olyan, mint a gaz, legbecsületesebbjük tüskesövény; őrállóid napja (meglátogatásod) elérkezett, most lesz köztük a zűrzavar.

5Ne higgyetek barátban, ne bízzatok bizalmasban; az öledben fekvő nőtől őrizd szád nyílását.

6Mert fiú megvet atyát, lány anyjára támad, menye a napára: kinek-kinek ellenségei saját háznépei.

7De én az Úrra nézek, várakozom üdvöm Istenére; meghallgat engem Istenem.

8Ne örülj, ellenségem, rajtam, ha elestem, felkelek; ha sötétségben ülök, az Úr világosság nekem.

9Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; amíg kiperli peremet és meghozza ítéletemet, kivisz engem a világosságra, meglátom igazságát.

10És meglátja ellenségem, és elborítja a szégyen, ki azt mondja nekem: Hol van az Úr, a te Istened? Szemeim majd gyönyörködnek benne; most megtiportatik, mint az utcák sara:

11falaid megépítésének napján, amely napon messze lesz törvény.

12Azon a napon majd hozzád jönnek Asszíriából és Egyiptom városai; és Egyiptomtól fogva az Eufráteszig, és tengertől tengerig és hegytől hegyig.

13Ha az ország pusztasággá lesz az ő lakosai miatt; cselekedeteik gyümölcséül:

14legeltesd népedet vessződdel, örökséged juhait. Akik egyedül laknak az erdőben a Kármel közepén; legeljék Básánt és Gileádot, mint az ősi napokban;

15mint mikor kijöttél Egyiptom földjéről. Mutatok neki csodákat:

16és látják a pogányok és megszégyenülnek egész hatalmuk miatt; kezet tesznek szájukra, füleik megsüketülnek.

17Port nyalnak, mint a kígyó, mint a földön csúszók; remegve bújnak ki rejtekeikből az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, reszketnek és félnek tőled.

18Ki olyan Isten, mint te, bűnbocsátó és vétekelnéző öröksége maradékainak; aki nem tartja meg örökké haragját, mert kegyelemben telik kedve.

19Ismét irgalmaz nekünk, letiporja bűneinket; és a tenger mélyébe veted minden vétkeiket.

20Hűséget adsz Jákóbnak, kegyelmet Ábrahámnak; amire megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

← Chapter 6 Jump to: