Nahum 3

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 2 Jump to:

1Jaj, vérváros; egészen hazugság, erőszakkal tele, nem szűnik a zsákmány!

2Hallga! ostor, és hallga! kerékzörgés;

3és vágtató ló és szökdelő szekér, felszálló lovas. És kard lángja és dárda villáma, és sok sebesült és hullatömeg; és nincs vége a holttesteknek, elbotlanak holttesteikben.

4Sok paráznasága miatt a paráznanőnek, a kedves szépnek, a bájolások mesterének; aki nemzeteket adott el paráznasága által, és nemzetségeket bűbájossága által.

5Íme én ellened vagyok, mond a Seregek Ura, és feltakarom uszályaidat orcáidra; és nemzeteknek mutatom meg meztelenségedet, és királyságoknak gyalázatodat.

6És hányok reád undokságokat, és meggyalázlak, és látványossággá teszlek:

7és lesz, hogy aki meglát, mind menekül tőled, és azt mondja: Feldúlatott Ninivé, ki sajnálja? Honnét keressek vigasztalókat neked?

8Jobb vagy-e te Nó-Ámonnál, mely a folyókban ült, vizek körülötte, amely tengervár volt, tengerből a fala?

9Kús volt az ereje és Egyiptom, vég nélkül, Pút és líbiaiak voltak segítségére:

10ő is a fogságra, elment a rabságra, csecsemői is szétzúzattak minden utcasarkon. És tisztes embereire sorsot vetettek, és nagyjai mind bilincsbe verettek:

11te is megrészegszel, el leszel borulva, te is menedéket keresel ellenség elől.

12Erődeid mind fügefák, korai fügékkel; ha megrázzák, leesnek az evő szájára.

13Íme néped asszonyok benned; ellenségeidnek kitárva, nyitva vannak országod kapui. Tűz ette meg reteszeidet;

14vizet meríts az ostromra magadnak, javítsd ki erődítményeidet. Menj a sárba, és tipord az agyagot, ragadj vályogvetőt!

15Ott esz meg téged a tűz, irt ki téged a kard; megesz téged, mint a prücsköt, légy bár oly tömeg, mint a prücsök, légy bár oly tömeg, mint a sáska.

16Kereskedőid többen voltak, mint az ég csillagai; prücsök, portyázik és elrepül.

17Adószedőid, mint a sáska, és írnokaid, mint a sáskaraj; amely a kerítéseken táborozik hideg nappal; ha a nap felsüt, eltűnik, és nem tudatik helye, hol van.

18Elhunytak pásztoraid, Asszíria királya, elaludtak hatalmasaid; elszóródott néped a hegyeken, és nincs, ki összeszedje.

19Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a csapásod; mind, akik híredet hallják, összecsapják kezüket feletted, mert kin nem ment keresztül gonoszságod folyton?

← Chapter 2 Jump to: