Zechariah 9

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1Az Úr szava Hadrák földjén van, és Damaszkusz a nyughelye; mert az Úré az ember forrása, és Izráel minden törzse;

2és Hamát is, mely határos vele, Tírusz és Cidon, mert bölcs nagyon.

3És Tírusz erődöt épített magának; és ezüstöt halmozott fel, mint a port, és aranyat, mint utcák sarát:

4íme az Úr elfoglalja azt, és a tengerbe veri védfalát; és magát a tűz emészti meg.

5Látja Askelon, és félni fog, és Gáza, és reszket nagyon, és Ekron, mert megszégyenült bizodalma; és kivész a király Gázából, és Askelonban nem laknak,

6és Asdódban fattyú lakik. És kiirtom a filiszteusok kevélységét;

7és eltávolítom a vért szájából, és utálatosságait fogai közül: és ő is a mi Istenünknek marad; és olyan lesz, mint egy júdabeli nemzetség, és Ekron olyan, mint a Jebuszi.

8És táborba szállok házamhoz őrségül az átmenő és visszatérő miatt; és nem megy keresztül rajtuk többé sarcoló, mert most a saját szemeimmel láttam.

9Ujjongj nagyon, Cion leánya, riongj, Jeruzsálem leánya; íme királyod eljön hozzád, igaz és diadalmas ő; alázatos, aki szamáron ül, csikón, szamárkanca vemhén.

10És kiirt harciszekeret Efraimból, és paripát Jeruzsálemből, és kiirtatik a hadi íj: és békét diktál a nemzeteknek, és uralma tengertől tengerig lesz, és a folyamtól a föld végéig.

11Neked, szövetségvéredért, foglyaidat el is bocsátottam a víztelen kútból;

12Térjetek vissza az erősséghez, reménység foglyai; ma is hirdetem, kétszeresen megfizetek neked!

13Mert felvontam magamnak Júdát mint íjat, feltettem rá Efraimot; és felébresztettem fiaidat, Cion, fiaid ellen, Görögország! És olyanná teszlek, mint a hősnek kardja;

14és az Úr meg fog jelenni felettük. És kivonul nyila, mint a villámlás, és az én uram, az Úr, a kÚrtbe fú, és jár a Dél viharaiban;

15a Seregek Ura oltalmazza őket, és megeszik és letiporják a parittyásokat, és isznak és zajongnak, mint a bortól. És megtelnek, mint a hintőcsésze, mint az oltár szegletei;

16és megszabadítja őket az Úr, az ő Istenük, azon a napon, mint népe nyáját: mert koronakövekül menekültek földjére;

17mert mily nagy jósága, és mily nagy szépsége: gabona ifjaikat és must hajadonokat sarjaszt.

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →