bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Zephaniah 2
Zephaniah 2
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 1
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 3 →
1
Szedjétek össze magatokat, szedjétek, ti nem óhajtott nemzet;
2
mielőtt a törvény szülne, polyvaként legázolna az a nap! Mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának heve; mielőtt el nem jön reátok az Úr haragjának napja.
3
Keressétek az Urat, föld minden alázatosai, akik az Úr ítéletét cselekszik; keressetek igazságot, keressetek alázatosságot, talán elrejtettek az Úr haragjának napján.
4
Mert Gáza elhagyatottá lesz, és Askelon pusztasággá; Asdód? - délben elűzik azt, és Ekron kiirttatik.
5
Jaj a tengervidék lakóinak, a kerétiek nemzetének; az Úr szava rajtatok, Kanaán, filiszteusok országa! És elveszítelek, hogy nem lesz lakód;
6
és lesz a tengervidék ligetekké, pásztorkutakká és juhcserényekké.
7
És lesz Júda háza maradékának vidékévé, rajta legeltetnek; Askelon házaiban hevernek este; mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és megfordítja sorsukat.
8
Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammon fiainak szidalmait; akik gyalázták népemet, és nagyzoltak határuk ellen.
9
Ezért, élek én, mond az Úr, Cebaót, Izráel Istene, hogy Móáb olyanná lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mit Gomora. Csalánbirtok és sógödör, és pusztaság örökre; népem maradéka felprédálja őket, nemzetem maradványa örökli őket.
10
Ez az övék kevélységükért; mert gyalázkodtak és nagyzoltak a Seregek Urának népe ellen.
11
Félelmetes az Úr felettük, mert elsorvasztotta a föld minden isteneit, és őelőtte borul le mindenki a maga helyéről, a nemzetek minden szigetei.
12
Ti is, szerecsenországiak! - kardom sebesültjei ők.
13
És kinyújtja kezét északra, és elveszti Asszíriát. És pusztasággá teszi Ninivét, szárazsággá, mint a sivatag,
14
és nyájak heverésznek benne, mindenféle fajta vadak. Pelikán is, bölömbika is oszlopfőin hálnak, hallga, énekelnek az ablakban! Omladék van a küszöbön; bizony a cédrust lefejtették!
15
Ez a nagyhangú város, a biztonságban ülő, aki azt mondta magában: Én, és nincs több! Milyen pusztasággá lett, vadja heverőhelyévé! Mindenki, aki elmegy mellette, felszisszen, és legyint kezével.
← Chapter 1
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 3 →
All chapters:
1
2
3