Daniel 10

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →

1Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást.

2Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam;

3jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt.

4Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam,

5felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte,

6teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja.

7Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.

8Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett.

9Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.

10Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított,

11és azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.” Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam.

12Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.

13A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.

14Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.”

15Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam.

16Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem.

17Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?”

18Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített,

19és így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!” Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: „Beszélj, Uram, mert megerősítettél.”

20Ekkor így szólt: „Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme —

21de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében —; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →