bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Joshua 14
Joshua 14
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 15 →
1
Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik.
2
Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta.
3
Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között,
4
de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására.
5
Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.
6
Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában.
7
Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam.
8
Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.
9
Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’
10
Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanöt esztendős vagyok,
11
de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre.
12
Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem.”
13
Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul,
14
s attól kezdve Hebron a kenizita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. —
15
Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. — Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 15 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24