Judges 16

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 15 Jump to: Chapter 17 →

1Elment Gázába is. Ott meglátott egy parázna nőszemélyt, s bement hozzá.

2Amikor ezt a filiszteusok meghallották, s annak a híre, hogy Sámson bement a városba, elterjedt közöttük, bekerítették őt. Őröket állítottak ugyanis a város kapujába, s ott egész éjszaka csendben várakoztak, hogy reggel, ha kimegy, megöljék.

3Sámson azonban csak éjfélig aludt, akkor felkelt, fogta a kapu mindkét szárnyát a kapufélfákkal és a zárakkal együtt, a vállára vette, és felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.

4Azután megszeretett egy nőt, aki a Szórek völgyben lakott, s akit Delilának hívtak.

5Odamentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, s azt mondták: „Szedd rá őt, s tudd meg tőle, miben rejlik erejének nagysága, s mi módon győzhetnénk le őt, hogy megkötözve megsanyargathassuk. Ha megteszed, ezerszáz ezüstöt ad neked mindegyikünk.”

6Így szólt tehát Delila Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik erőd nagysága, s mivel kellene téged úgy megkötözni, hogy ki ne szabadulhass?”

7Sámson azt felelte neki: „Ha megkötöznek hét ki nem száradt, hanem még friss húrzsinórral, olyan erőtlen leszek, mint a többi ember.”

8Erre a filiszteusok fejedelmei vittek neki hét olyan zsinórt, mint amilyent mondott, s ő azzal megkötözte őt —

9a lesvetők már ott rejtőztek nála, s várták a dolog végét a hálókamrában —, és rákiáltott: „Rajtad a filiszteus, Sámson!” Erre ő úgy elszakította a zsinórokat, mint ahogy az ember a csepűhulladékból sodrott, tűzperzselte fonalat szakítja el és nem tudódott ki, miben rejlik ereje.

10Azt mondta ekkor neki Delila: „Ím rászedtél, s hamis dolgot mondtál; legalább most mondd meg tehát nekem, mivel kell megkötözni téged?”

11Ő ezt felelte neki: „Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek, s olyan, mint a többi ember.”

12Erre megkötözte őt Delila ilyenekkel, s elkiáltotta magát: „Rajtad a filiszteus, Sámson!” — miközben a lesvetők már készenlétben álltak a kamrában. Ő azonban úgy széttépte a köteléket, mint valami cérnaszálat.

13Azt mondta erre neki Delila: „Meddig szedsz még rá, s mondasz hamis dolgot? Közöld, mivel kell megkötözni téged?” Sámson azt felelte neki: „Ha fejem hét fonatát összeszövöd a nyüstfonállal, s rákötöd a szegre, s ezt belevered a földbe, erőtlen leszek.”

14Megtette ezt Delila, s aztán azt mondta neki: „Rajtad a filiszteus, Sámson!” Ő felébredt álmából, s kitépte a szeget a hajfonatokkal s a nyüstfonállal együtt.

15Azt mondta erre neki Delila: „Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor lelked nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, s nem akartad megmondani, miben rejlik erőd nagysága!”

16Amikor aztán folyton alkalmatlankodott neki és sok napon át nyaggatta, s pihenésre sem adott neki időt, kimerült a lelke és halálra fáradt.

17Végre is igazán feltárta a dolgot és azt mondta neki: „Borotva sohasem járta még fejemet, mert nazír, azaz Istennek szentelt ember vagyok anyám méhétől. Ha megnyírják fejemet, eltávozik tőlem erőm, elgyengülök, s olyan leszek, mint a többi ember.”

18Amikor az látta, hogy feltárta előtte egész lelkét, elküldött a filiszteusok fejedelmeihez, s üzente: „Gyertek fel még ez egyszer, mert most feltárta előttem szívét.” Azok fel is mentek, s magukkal vitték a pénzt is, amelyet ígértek.

19Erre ő a térdén elaltatta, fejét ölébe hajtatta, nyírót hívatott, s lenyíratta hét hajfonatát. Aztán elkezdte ellökni, s eltaszítani magától — legott eltávozott ugyanis tőle ereje —,

20és azt mondta: „Rajtad a filiszteus, Sámson!” Ő erre felébredt álmából, s azt mondta magában: „Kimegyek, mint eddig tettem, s kivágom magamat” — nem tudta ugyanis, hogy az Úr eltávozott tőle.

21Ám a filiszteusok megfogták, és legott kivájták a szemét. Elvitték Gázába, láncra kötötték, bezárták a tömlöcbe, és őröltettek vele.

22De a fürtjei már-már növekedni kezdtek.

23Összegyűltek akkor a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatokat mutassanak be Dágon istenüknek, s lakomázzanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.”

24Amikor ezt a nép látta, dicsérte istenét és ugyanazt kiáltotta: „Kezünkbe adta istenünk a mi ellenségünket, aki pusztította országunkat s megölt igen sokunkat.”

25Amikor aztán jókedvük kerekedett a lakomán, az ételek elfogyasztása után megparancsolták, hívják elő Sámsont, hogy játsszon előttük. Ki is hozták a tömlöcből, s játszania kellett előttük. Két oszlop közé állították.

26Egyszer csak azt mondta annak a legénynek, aki lépéseit irányította: „Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken az egész ház nyugszik, s hadd támaszkodjam hozzájuk, hogy egy kissé megpihenjek.”

27A ház tele volt férfiakkal s asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, a tetőzetről és a napozóról pedig mintegy háromezer férfi és asszony nézte a játszó Sámsont.

28Ekkor ő segítségül hívta az Urat és azt mondta: „Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s add vissza nekem most, Istenem, egykori erőmet, hogy bosszút állhassak ellenségeimen, s legalább az egyik szemem elvesztését megbosszulhassam!”

29Aztán megfogta a két oszlopot, amelyen a ház nyugodott, az egyiket a jobb kezével, a másikat a bal kezével

30és azt mondta: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt.” Azzal nagy erővel megrántotta az oszlopokat úgy, hogy a ház rászakadt valamennyi fejedelemre s az egyéb ott levő sokaságra, s így sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.

31Lementek erre testvérei s egész rokonsága, elhozták testét, és eltemették Córa és Estaol között apjának, Mánuénak sírboltjában. Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen.

← Chapter 15 Jump to: Chapter 17 →