Lamentations 5

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 4 Jump to:

1Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!

2Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.

3Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.

4Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.

5Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.

6Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.

8Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.

9Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.

10Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.

11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

12A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.

13Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.

14A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.

15Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.

16Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;

18Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.

19De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.

20Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?

21Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!

22Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?

← Chapter 4 Jump to: