Revelation 21

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →

1Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. (Iz 65,17)

2Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt. (Iz 52,1;Iz 61,10)

3Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük. (Ez 37,26-27)

4Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Iz 25,8;Iz 35,10)

5A trónon ülő így szólt: „Íme, megújítok mindent!” És azt mondta nekem: „Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.” (Iz 6,1; 43,19G)

6Aztán azt mondta nekem: „Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. (Iz 55,1; Zak 14,8)

7Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. (2 Sám 7,14)

8De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.” (Ez 38,22)

9Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!” (Lev 26,21G)

10Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá Istentől. (Ez 40,2;Iz 52,1)

11Isten dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.

12Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei. (Ez 48,31; Kiv 28,21)

13Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu. (Ez 48,31-35)

14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

15Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát. (Ez 40,3)

16A város négyszögű területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt. (Ez 43,16)

17Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint.

18A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.

19A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, (Iz 54,11-12)

20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

21A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.

22Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány.

23A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. (Iz 60,1.19)

24A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai.

25Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott.

26Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát. (Iz 60,3.11)

27Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →