Romans 9

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,

2hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.

3Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,

4az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

5Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.

6Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;

7és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: „Izsák utódait hívják majd a te utódodnak”. (Ter 21,12)

8Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.

9Az ígéret ugyanis így hangzik: „Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz”. (Ter 18,10)

10Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,

11mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna — azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon —,

12nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: „az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája”, (Ter 25,23)

13amint írva van: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. (Mal 1,2-3)

14Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem!

15Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok”. (Kiv 33,19)

16Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.

17Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék”. (Kiv 9,16)

18Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.

19Azt mondod majd nekem erre: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?”

20Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: „Miért alkottál engem ilyennek?” (Iz 29,16)

21Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?

22Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?

23És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített,

24amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?

25Ahogy Ózeásnál mondja: „Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek”. (Óz 2,25k)

26És akkor ez lesz: „Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket”. (Óz 2,1)

27Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.

28Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön”. (Iz 10,22-23)

29Amint előre megmondta Izajás: „Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra”. (Iz 1,9)

30Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.

31Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját.

32Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,

33amint írva van: „Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne”. (Iz 28,16)

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →