bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
/
1 Samuel 30
1 Samuel 30
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 31 →
1
Mire Dávid harmadnap Ciklagba érkezett embereivel, íme, az amálékiek betörtek a déli vidékre és Ciklagba, leverték Ciklagot és felperzselték.
2
Fogságba hurcolták az asszonyokat, mindenkit, aki benne volt, a kicsinytől fogva a nagyig. Senkit sem öltek meg, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra.
3
Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezett, íme, az föl volt perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték.
4
Akkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadt, és annyira sírtak, hogy végül már erejük sem volt a sírásra.
5
Dávid két feleségét is fogságba hurcolták: a jezréeli Ahinóamot és a karmeli Abigailt, Nábál özvegyét.
6
És Dávid igen szorult helyzetbe jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az ÚRtól.
7
Ezt mondta Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem az éfódot! Erre Ebjátár odavitte az éfódot Dávidhoz.
8
Dávid megkérdezte az URat: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? Ő azt mondta neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és szabadulást szerzel.
9
Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, a nép egy része megállt.
10
Dávid azonban négyszáz emberrel is tovább üldözte az ellenséget, mert kétszáz embere ott megállt, mivel olyan fáradtak voltak, hogy nem tudtak átkelni a Beszór-patakon.
11
A mezőn találkoztak egy egyiptomi emberrel, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és vizet, hogy igyon.
12
Adtak neki egy csomó száraz fügét és két kötés aszalt szőlőt is. Miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
13
Akkor ezt kérdezte tőle Dávid: Kinek az embere vagy, és honnan való vagy? Ő pedig így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de elhagyott engem az uram, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
14
Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére, Júda területére és Káléb déli vidékére. Mi égettük föl Ciklagot.
15
Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? Ő azt mondta: Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg és uram kezébe sem adsz át, akkor elvezetlek ahhoz a sereghez.
16
El is vezette őket. És íme, azok az egész vidéken elszéledve ettek, ittak és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda tartományából hoztak.
17
Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú, akik tevékre ültek, és elfutottak.
18
Mindent megmentett Dávid, amit elvittek az amálékiek. Két feleségét is kiszabadította.
19
Semmijük sem hiányzott, sem kicsi, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik abból, amit elvittek tőlük, Dávid mindent visszaszerzett.
20
Elvitte Dávid a juhokat és marhákat, és ezeket tulajdon jószágaik előtt terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya!
21
Mikor pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezett, akik fáradtabbak voltak, mint hogy követhették volna, és otthagyta őket a Beszór-pataknál, ezek kimentek eléje és a nép elé, amely vele volt. Amint Dávid a néphez közelebb ért, békességgel köszöntötte őket.
22
Akkor Beliál fiai, néhány gonosz ember azok közül, akik Dáviddal elmentek, ezt mondták: Mivel ezek nem jöttek el velünk, semmi mást ne adjunk nekik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak mindegyiknek a maga feleségét és gyermekeit. Vigyék azokat, és menjenek el!
23
Dávid azonban így szólt: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, amit az ÚR adott nekünk. Ő oltalmazott meg minket, és ő adta kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött.
24
Vajon ki engedhetne nektek ebben a dologban? Sőt amekkora annak a része, aki elment a harcba, ugyanakkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyenlőképpen osztozzanak!
25
És így történt ez attól a naptól fogva később is. Törvénnyé és szokássá tették ezt Izráelben, mind e mai napig.
26
Mikor pedig Dávid Ciklagba érkezett, küldött a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak ezzel az üzenettel: Íme, az ÚR ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra;
27
azoknak tudniillik, akik Bételben, akik dél felé Rámótban és akik Jattírban laknak;
28
akik Aróérban, Szifmótban és Estemóában laknak;
29
akik Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek városai ban laknak;
30
a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak;
31
a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid megfordult az embereivel.
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 31 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31