bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
/
Jeremiah 4
Jeremiah 4
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 5 →
1
Ha visszatérsz, Izráel – ezt mondja az ÚR –, hozzám térj vissza! Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat, nem ingadozol,
2
hűségben, egyenességben és igazságban így esküszöl: „Él az ÚR!”, akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek, és vele dicsekszenek.
3
Mert azt mondja az ÚR Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
4
Metéljétek körül magatokat az ÚRnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz, és ne égjen olthatatlanul gonosz cselekedeteitek miatt.
5
Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Kürtöljétek szét az országban! Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, és menjünk az erődített városokba!
6
Mutassatok jelet Sion felé! Fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!
7
Fölkelt az oroszlán a rejtekéből, elindult a népek pusztítója. Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet. Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek.
8
Öltözzetek zsákruhába, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR haragjának tüze!
9
Azon a napon – ezt mondja az ÚR – elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, a papok elámulnak, és a próféták elcsodálkoznak.
10
Én pedig azt mondom: Ó, URam, Istenem! Bizony igen megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”, holott lelkünkig hatolt a kard.
11
Abban az időben azt mondják majd e népnek és Jeruzsálemnek: Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől a pusztában népem leányának útjára; nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való!
12
Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik, most én is ítéletet mondok fölöttük.
13
Íme, úgy jön, mint a fellegek, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk!
14
Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megszabadulj! Meddig maradnak még benned bűnös gondolataid?
15
Hírmondó szava hangzik Dán felől és vészhirdetőé Efraim hegyéről.
16
Mondjátok meg a nemzeteknek, hirdessétek Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
17
Mint mezőőrök, úgy fogják körül, mert pártot ütött ellenem – mondja az ÚR.
18
Magaviseleted és cselekedeteid okozták ezt neked. A te gonoszságod bizony keserű, egészen szívedig ér.
19
Ó, én bensőm, ó, én bensőm! Elszorulnak szívem rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót!
20
Vészre vészt jelentenek, bizony elpusztul az egész föld. Hirtelen pusztulnak el sátraim, sátorponyváim egy szempillantás alatt!
21
Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
22
Bizony, bolond az én népem. Nem ismernek engem, balga fiak ők, nem értelmesek! Van eszük a gonoszra, de jót cselekedni nem tudnak!
23
Látom a földet, íme, kietlen és puszta, és az eget, de nincs világossága!
24
Látom a hegyeket, íme, megrendültek, és a halmok mind inognak!
25
Látom, íme, egy ember sincs, és az égi madarak is mind elmenekültek.
26
Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az ÚR előtt, haragjának tüze előtt!
27
Bizony, azt mondja az ÚR: Pusztasággá lesz az egész ország, de még nem vetek véget neki.
28
Azért gyászol a föld, és elsötétedik odafenn az ég, mert szóltam, határoztam; nem bánom meg, és nem térek el attól.
29
A lovasok és az íjászok kiáltozására menekül az egész város, menekülnek a sűrű erdőségekbe, és fölmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, egyetlen ember sem lakik bennük.
30
És te, pusztulásra szánt, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl is, ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemedet, hiába szépítgeted magadat! Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek.
31
Mert mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő sikoltását, olyan Sion leányának hangja. Nyög, és kitárja kezeit: Jaj nekem, mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 51
Chapter 52
Chapter 5 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52