bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
/
Job 29
Job 29
Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
1
Jób azután így folytatta beszédét:
2
Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
3
Amikor mécsese világított fejem fölött, és a sötétben is járni tudtam világánál;
4
mint amilyen javakoromban voltam, amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!
5
Amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim.
6
Amikor lábamat édes tejben mostam, és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.
7
Amikor a városkapuhoz mentem, és a köztéren elfoglaltam helyem.
8
Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket szájukra tették.
10
A főemberek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11
Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.
12
Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt és az árvát, akinek nem volt támasza.
13
A veszni induló áldása rám szállt, az özvegyek szívét megörvendeztettem.
14
Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Jogosság volt palástom és süvegem.
15
Szeme voltam a vaknak és lába a sántának.
16
Atyja voltam a szűkölködőnek, és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.
17
Kitördeltem az álnok fogait, és kiütöttem fogai közül a prédát.
18
Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg, és megsokasodnak napjaim, mint a homok.
19
Gyökerem a vízig nyúlik, és ágamon ül meg a harmat.
20
Dicsőségem velem együtt újul meg, és íjam is megifjodik kezemben.
21
Hallgattak és figyeltek rám, és elnémultak a tanácsomra.
22
Szavaim után nem szóltak többet, beszédem harmatként hullt rájuk.
23
Úgy vártak rám, mint az esőre, és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.
24
Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek, és arcom derűjére nem komorodtak el.
25
Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem, és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42