Zephaniah 2

Hungarian Bible - (KSZE) 2011 - Revideált Károli Biblia

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Szedd össze magadat, és eszmélj föl, te arcátlan nemzet,

2mielőtt bekövetkezik a végzés – mint a polyva, úgy száll tova az a nap –, amíg rátok nem tör az ÚR haragjának tüze, amíg rátok nem tör az ÚR haragjának napja!

3Keressétek az URat mind, akik alázatosak vagytok e földön, akik az ő törvénye szerint cselekedtek. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán oltalmat találtok az ÚR haragjának napján!

4Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelón pedig pusztasággá. Az asdódiakat délidőben űzik el, Ekrónt pedig kiirtják.

5Jaj a tenger partvidékén lakóknak, a kereteusok nemzetének! Ez az ÚR szava ellened, Kánaán, filiszteusok földje: Elpusztítalak, lakatlanná leszel!

6A tenger partvidéke pedig legelővé, pásztorok tanyájává és juhok aklává lesz.

7Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon. Estére Askelón házaiban heverésznek, mert az ÚR, az ő Istenük gondozza őket, és jóra fordítja sorsukat.

8Hallottam Móáb gyalázkodását és Ammón fiainak szidalmait, amelyekkel gyalázták népemet, és fölfuvalkodva tekintettek az ő határukra.

9Azért, élek én – ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene –, hogy Móáb olyan lesz, mint Sodoma, Ammón fiai pedig, mint Gomora: gyomot termő föld, sógödör és pusztaság örökre. Kifosztja őket népem maradéka, és nemzetem maradékának tulajdonába kerülnek.

10Ez esik meg rajtuk kevélységük miatt, amiért gyalázkodtak és fölfuvalkodtak a Seregek URának népe ellen.

11Rettenetes lesz az ÚR velük, mert éhhalállal sújtja a föld minden istenét, és akkor neki hódol majd mindenki a maga lakhelyén, a népek minden szigete.

12Ti is, kúsiak! Fegyverem sebez meg benneteket.

13Kinyújtja kezét észak felé, és elveszíti Asszíriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.

14Nyájak heverésznek a közepén, mindenféle állatok serege: pelikán és bagoly alszik oszlopain, az ablakban hallatszik a hanguk. Omladék borítja a küszöböket, mert lefoszlott a cédrusburkolat!

15Ez lett a víg város, a biztonságban lakozó, amely azt mondta szívében: Én vagyok, és rajtam kívül nincs más! Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájává: aki csak keresztülmegy rajta, mind fölszisszen, és a kezével int.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →