John 19

Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása

← Chapter 18 Jump to: Chapter 20 →

1Akkor tehát Pilátus elővezettette Jézust és megkorbácsoltatta.

2És a katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak reá.

3Majd odajárulva hozzá ezt mondogatták: Üdvözlégy, zsidók királya! és arcul verték őt.

4Majd ismét kiment Pilátus, és ezt mondta nekik: íme én kihozom ót elétek, hogy megtudjátok, én semmi bűnt nem találok benne.

5Kijött azért Jézus, töviskoronásan, bíbor ruhában. Pilátus így szólt: Íme, az ember!

6Amikor azért látták őt a papi fejedelmek és a szolgák, így kiáltottak: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok, benne bűnt.

7így feleltek neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.

8Mikor Pilátus ezt hallotta, még inkább megrémült.

9Majd ismét bement a várba és így szólt Jézushoz: Honnét való vagy? Jézus azonban nem felelt neki.

10Pilátus azt kérdezte: Nekem nem felelsz? Hát nem tudod: Nekem van hatalmam arra, hogy akár szabadon bocsássalak, akár megfeszítselek?

11Jézus így felelt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Nagyobb a bűne azért annak, aki a te kezedbe adott engem.

12Ettől fogva Pilátus (még inkább) azon volt, hogy szabadon bocsássa őt; de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy barátja a császárnak. Mindenki, aki királlyá teszi magát, ellensége a császárnak.

13Mikor Pilátus hallotta ezt a beszédet, elővezettette Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kőpadolatnak, héberül pedig Gabbatának hívnak.

14A húsvét előkészületi napja volt, és mintegy hat óra. így szólt a zsidóknak: íme, a ti királyotok!

15Ám azok így kiáltoztak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus így szólt: A ti királyotokat feszítsem meg? A papi fejedelmek így feleltek: Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!

16Akkor végre is kezükbe adta őt, hogy megfeszítsék. Azok pedig átvették Jézust.

17És maga vitte keresztjét kimenet az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak.

18És ott megfeszítették őt, és vele együtt a másik kettőt, egyiket jobbról, másikat balról, középen pedig Jézust.

19Pilátus feliratot is írt, és rátette a keresztfára. Ez volt a felirat: NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA.

20Sokan olvasták ezt a feliratot a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, és héberül, latinul és görögül volt írva.

21Azt mondották azért Pilátusnak a zsidók papi fejedelmei, ne írd; „A Zsidók Királya\, hanem ahogy ó mondta: Én a Zsidók Királya Vagyok.

22Felelt Pilátus: Amit írtam, megírtam.

23Amikor a katonák megfeszítették Jézust, fogták az ó ruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának egy-egy részt, de külön vették a köntösét. A köntös pedig varratlan volt, felülről végig egybe szőve.

24így szóltak azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen; így teljesedett be az írás: Ruháimon megosztoztak maguk között és köntösömre sorsot vetettek. Ez tették a katonák. [Zsolt 22,19]

25Jézus keresztfája mellett ott állott az anyja, s anyjának nőtestvére; Mária, a Kleofás felesége és a magdalai Mária.

26Mikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és a tanítvány, akit szeretett, ezt mondta az anyjának: Asszony, íme, ez a te fiad!

27Szólott a tanítványnak is: Íme, ez a te anyád! Ettől fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

28Ezután Jézus, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom. [Zsolt 22,16]

29Volt ott egy ecettel teli edény, abba az ecetbe szivacsot mártottak, azt izsópszárra tűzték és a szájához emelték.

30Amint Jézus elvette az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

31Péntek volt, és hogy a testek ne maradjanak szombaton a keresztfán (mert az a szombat nagy ünnep volt) a zsidók arra kérték Pilátust, hogy törjék el (a megfeszítettek) combcsontjait és vegyék le őket.

32Elmentek azért a katonák, és eltörték az elsőnek lábszárait, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg.

33De amint Jézushoz értek, látták, hogy ő már halott. Az ő lábszárait nem törték el,

34hanem az egyik katona dárdával beleszúrt az oldalába, és nyomban vér és víz jött ki abból.

35És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; azért mondja ezt az igazságot, hogy ti higgyetek.

36Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne töressék. [Zsolt 34,21]

37Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit átszögeztek.

38Ezek után pedig arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelme miatt csak titokban: kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment hát, és levette Jézus testét.

39Eljött Nikodémus is - aki éjszaka ment először Jézushoz - mirhából és áloéból készített kenetet hozott, mintegy száz fontot.

40Vették a Jézus testét, az illatszerekkel meghintett lepedőbe takarták, úgy, amint a zsidóknál szokás temetni.

41Azon a helyen, ahol őt megfeszítették, volt egy kert, a kertben egy új sír, amelyben még senkit sem temettek.

42Mivel a sír közel volt, a zsidók péntekje miatt abba helyezték Jézust.

← Chapter 18 Jump to: Chapter 20 →