bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
/
Luke 7
Luke 7
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
1
Amikor a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.
2
Egy százados szolgája, akit ura nagyon kedvelt, súlyos beteg volt, és már a végét járta.
3
Amikor a százados hallotta Jézus hírét, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4
Azok odamentek Jézushoz, és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki,
5
mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6
Jézus tehát elment velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj-
7
Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8
Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha egyiknek azt mondom: Menj! Elmegy; a másiknak: Jöjj! Idejön. És ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! Megteszi.
9
Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet még Izráelben sem találtam!
10
És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát jó egészségben találták.
11
Nem sokkal ezután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy sokaság.
12
Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony anyának egyetlen fiát, akit a városból nagy sokaság kísért.
13
És mikor látta őt az Úr. megesett a szíve rajta, és így szólt neki: Ne sírj!
14
És odalépve megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. ÉS szólt: Ifjú. mondom neked, kelj fel!
15
Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának.
16
És mindnyájukat félelem fogta el, és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét.
17
És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és a környéken mindenütt.
18
Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János magához hívatta két tanítványát,
19
és elküldte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
20
Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád, ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy pedig mást várjunk?
21
Éppen abban az órában sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz Telkektől, és sok vaknak adta vissza szemevilágát.
22
És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23
És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!
24
Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat?
25
Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? íme, akik pompás öltözetben járnak és bőségben élnek, a királyok palotáiban laknak.
26
De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: Prófétánál is nagyobbat.
27
Ő az, aki felől meg van írva: íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te utadat.
28
Mert bizony mondom, asszonytól szülöttek között senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb, mint Ő.
29
És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek a János keresztségével.
30
A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31
Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? Kihez hasonló?
32
Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltoznak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és nem sírtatok.
33
Mert eljött Keresztelő János, kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34
Eljött az Ember Fia, aki eszik, és iszik, és azt mondjátok: íme, a falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35
És az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta.
36
Az egyik farizeus pedig ebédre hívta őt. Bement tehát azért a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37
És íme volt abban a városban egy bűnös asszony. Ez megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz telepedett, hozott egy alabástrom szelence kenetet,
38
sírva megállott hátul az ő lábánál, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölgette, s mindegyre csókolgatta, miután megkente drága kenettel.
39
Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti, hiszen ez egy bűnös asszony.
40
Ekkor Jézus azt mondta neki: Simon, valami mondanivalóm volna hozzád. És az szólt: Mester, mondd.
41
Egy hitelezőnek két adósa volt: Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel.
42
Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. A kettő közül melyik szereti őt jobban?
43
Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el, felelte Simon. Helyesen ítéltél, válaszolta Jézus.
44
Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: Vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel öntözte lábamat és hajával szárítgatta.
45
Te nem csókoltál meg engem, ez pedig, mióta bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábam.
46
Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47
Ezért azt mondom neked: Az 6 sok bűne bocsánatot nyert (neki sok bűne bocsáttatott meg), s ezért sok benne a szeretet is. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48
Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49
Erre az asztaltársak összesúgtak, kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?
50
Azután az asszonyhoz fordult, és azt mondta: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24