1 Peter 2

Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Tegyetek le tehát minden gonoszságot és minden álnokságot és képmutatást, irigységet és minden rágalmazást,

2s mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyódjatok, hogy az által növekedjetek az üdvösségre,

3ha már megízleltétek, mily édes az Úr!

4Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, kit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt;

5s ti is épüljetek fel rajta élő kövek gyanánt lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására, melyek Istennek kedvesek Jézus Krisztus által.

6Azért áll az írásban: íme, kiválasztott, drágalátos főszegletkövet teszek le Sionban; és aki abban hisz, meg nem szégyenül.

7Nektek tehát, akik hisztek, becsületet szerez; a hitetleneknek azonban, ez a kő, melyet az építők elvetettek, itt főszegletkővé lett;

8a botlás kövévé és a botrány sziklájává azoknak, kik az igén megütköznek és nem hisznek benne, amire pedig rendelve vannak.

9Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, szerzett nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, ki a sötétségből hívott benneteket az ő csodálatos világosságára,

10titeket, kik valaha nem voltatok Isten népe, most pedig Isten népe vagytok; kik nem voltatok megkegyelmezettek, most pedig kegyelmet nyertetek.

11Szerelmesim! kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat; tartóztassátok magatokat a testi vágyaktól, melyek a lélek ellen harcolnak;

12jó magaviseletet tanúsítván a pogányok között, hogy ahelyett hogy titeket, mint gonosztevőket rágalmazzanak, jócselekedeteitek láttára dicsőítsék Istent a látogatás napján

13Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Istenért, akár a királynak mint legfelsőbbnek,

14akár a helytartóknak, mint tőle küldötteknek a gonosztevőknek megfenyítésére, a jóknak pedig dicséretére.

15Mert ez az Isten akarata, hogy jót cselekedvén elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát;

16mint szabadok, és nem mint olyanok, kik a szabadságot, a gonoszság elpalástolására használják, hanem mint Isten szolgái.

17Mindenkit megbecsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek!

18Szolgák, engedelmesek legyetek uraitoknak teljes tisztelettel, nemcsak a jóknak és szelídeknek, hanem a szeszélyeseknek is.

19Mert az kegyelem, ha valaki Isten iránti lelkiismeretességből tűri a viszontagságokat, és ártatlanul szenved.

20Mert mi dicsőség az, ha vetkeztek és eltűntek a büntetéseket? Hanem ha jót cselekedtetek és békével tűrtök: az kedves az Isten előtt.

21Mert erre vagytok hivatva, minthogy Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek;

22ő, aki bűnt nem tett, sem álnokság az ő szájában nem volt található;

23ki midőn szidalmazták, nem szidalmazott; midőn szenvedett, nem fenyegetődzött, hanem átadta magát az őt igazságtalanul elitélőnek;

24ki a mi bűneinket maga vitte fel saját testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva, az igazságnak éljünk; kinek sebei által meggyógyultatok.

25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek a ti lelkeitek pásztorához és püspökéhez.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →