bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
/
Matthew 27
Matthew 27
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
1
Amint pedig megvirradt, tanácsot, tartottak az összes papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
2
És megkötözve vitték őt és átadták Poncius Pilátus helytartónak.
3
Midőn Júdás, ki őt elárulta, látta, hogy el van ítélve, bánattól indítva, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek,
4
mondván: Vetkeztem, elárultam az igaz vért. Ők pedig, mondák: Mi közünk hozzá? Te lássad!
5
És elszórva az ezüstpénzt a templomban, eltávozott és elment, s fölakasztotta magát egy kötéllel.
6
A főpapok pedig fölszedték az ezüstpénzt és mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni, mert vér díja.
7
Miután pedig tanácsot tartottak, megvették rajta egy fazekas telkét, az idegenek temetkezési helyéül.
8
Azért nevezik azt a telket Hakeldamának, azaz vérmezőnek a mai napig.
9
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És fogták a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit megbecsültek Izrael fiai részéről,
10
és a fazekas telkeért adták, amint az Úr meghagyta nekem.
11
Jézus pedig a helytartó előtt állt, és kérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Monda neki Jézus: Te mondod.
12
És midőn a főpapok és vének vádolták, semmit sem felelt.
13
Akkor mondja neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyi bizonyságot mondanak ellened?
14
És nem felelt neki egy szavára sem, úgy hogy a helytartó fölötte csodálkozott
15
Az ünnepnapon pedig a helytartó egy foglyot szokott szabadon bocsátani a népnek, akit akartak.
16
Volt pedig akkor egy hírhedt foglya, kit Barabbásnak hívtak.
17
Monda tehát Pilátus az egybegyűlteknek: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást e vagy Jézust, kit Krisztusnak mondanak?
18
Mert tudta, hogy irigységből adták őt kezeibe.
19
Mialatt pedig ő az ítélőszéken ült, hozzá küldött a felesége, mondván: Semmi dolgod ne legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.
20
A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21
Mire a helytartó, monda nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közül elbocsássak? Azok pedig mondák: Barabbást.
22
Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?
23
Mondák mindannyian. Feszíttessék meg! Monda nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiálták, mondván: Feszíttessék meg!
24
Minthogy tehát Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem még nagyobb zajongás támad, vizet vett és megmosta kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok!
25
Mire az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!
26
Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig, miután megostoroztattá, átadta nekik, hogy megfeszíttessék.
27
Akkor a helytartó katonái magokkal vitték Jézust a tanácsházba, egybegyűjtötték köréje az egész csoportot,
28
és levetkőztetvén őt, bíborszínű palástot adtak rá,
29
és tövisből koronát fonva, fejére tették és nádat a jobb kezébe. És térdet hajtva előtte, csúfolták őt, mondván: Üdvözlégy zsidók királya!
30
És ráköpdöstek és fogták a nádat és fejét verték vele.
31
És miután kigúnyolták őt, levették róla a palástot és saját ruháiba öltöztették és elvezették őt, hogy megfeszítsék.
32
Kifelé menve pedig találtak; egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.
33
És elértek azon helyre, melyet Golgotának, vagyis agykoponya helyének mondanak.
34
És epével vegyített bort adtak neki inni, És mikor megízlelte, nem akart belőle inni.
35
Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve rajok, hogy beteljesedjék, amit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották ruháimat magok között, és köntösömre sorsot vetettek.
36
És leültek és őrizték őt.
37
És feje fölé függesztették az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya.
38
Akkor megfeszítettek vele két latrot is, egyiket jobb, másikat bal felől.
39
Az arra menők pedig káromolták őt, fejőket csóválva,
40
mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát és három nap alatt újra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!
41
Hasonlókép a főpapok is az írástudókkal és vénekkel együtt gúnyolódva mondák:
42
Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. Ha ő Izrael királya, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.
43
Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja; mert azt mondottá, hogy: Isten Fia vagyok.
44
Ugyanazzal szidalmazták a latrok is, kiket vele megfeszítettek.
45
Hat órától pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
46
És kilenc óra tájban Jézus nagy szóval kiáltotta, mondván: Éli, Éli, lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
47
Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, mondák: Illést hívja!
48
És egyikök mindjárt elfutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádra tűzte és inni adott neki.
49
A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, jön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!
50
Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltott és kiadta lelkét.
51
És íme a templom függönye kettéhasadt fölülről egész aljáig, és a föld megrendült a kősziklák repedeztek,
52
a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szenteknek testei föltámadtak.
53
És előjöttek sírjaikból az ő föltámadása után, s bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.
54
A százados pedig és akik Jézus őrizetére vele voltak, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek és mondák: Valóban Isten fia volt ez!
55
Volt pedig ott sok távolról néző asszony, ki Jézust Galileából követte, hogy neki szolgáljon.
56
Ezek között volt Mária Magdolna és Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57
Mikor pedig beesteledett, jött egy József nevű gazdag ember Arimathiából, ki szintén Jézus tanítványa volt.
58
Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. Mire Pilátus elrendelte, hogy a holttestet neki átadják.
59
És József fogta a testet, tiszta gyolcsba takarta,
60
és a saját új sírboltjába helyezte, melyet a kősziklába vágott, s nagy követ hengerített a sir ajtaja elé és elment.
61
Ott volt pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sírral szemben ülve.
62
Másnap pedig, mely a készület napjára következik, egybegyűltek a papi fejedelmek és farizeusok Pilátushoz
63
mondván: Uram, eszünkbe jutott, hogy az a csaló még életében azt mondotta: Harmadnap múlva feltámadok.
64
Parancsold meg tehát, hogy a sírt harmadnapig őrizzék; hogy talán el ne jöjjenek tanítványai és el ne lopják őt, és azt mondják a népnek: Föltámadott halottaiból! - mert ez utóbbi csalás rosszabb lesz az elsőnél.
65
Monda nekik Pilátus: Van őrségtek, menjetek, őrizzétek ahogy tudjátok.
66
Azok pedig elmentek és megerősítették a sírt őrökkel, és lepecsételték a követ.
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28