1 Thessalonians 2

Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1mert ti magatok is tudjátok testvérek, hogy a hozzátok való bemenetelünk nem volt hiábavaló

2hanem, noha előbb szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, Filippiben bátorságot mentettünk a mi Istenünkből, hogy szóljuk hozzátok az Isten evangéliumát sok tusakodással,

3mert a mi vigasztalásunk nem megtévesztésből, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból származik,

4hanem, amint kipróbált minket az Isten, hogy ránk bízza-e az evangéliumot, úgy szóljunk, nem mint akik embereknek igyekszünk tetszeni, hanem Istennek, aki megvizsgálja a szíveinket,

5mert soha hízelgés szavával nem éltünk, amint tudjátok, sem kapzsiság látszatával, Isten a tanú (rá),

6(sem) nem kerestünk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól,

7felléphettünk volna tekintélyünk súlyával, mint Krisztus apostolai, de oly nyájasak lettünk köztetek, mint ahogy egy tápláló anya melengeti a gyermekeit,

8így kedveskedtünk nektek, szívesen odaadtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, azért, hogy szeretteinkké lettetek nekünk,

9mert emlékeztek, testvérek, a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra, mert éjjel és nappal munkálkodtunk, nehogy valakinek terhére legyünk, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát,

10ti vagytok a tanúk (rá) és az Isten, mily szentül és igazságosan és kifogástalanul viseltük magunkat irántatok, akik hivőkké lettetek.

11Ugyancsak tudjátok, hogy mint az édesapa a gyermekeit,

12egyenként intettünk titeket és buzdítottunk és tanú(bizony)ságot tettünk, hogy járjatok méltóan ahhoz az Istenhez, aki elhívott titeket az Ő Királyságába és dicsőségébe,

13ezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy elfogadtátok Istennek tőlünk hallott Igéjét' nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem annak, ami a valóságban, Isten szavának, amely munkálkodik bennetek, akik hívőkké lettetek,

14mert ti, testvérek, utánzóivá lettetek az Isten kihívott gyülekezeteinek (eklézsiájának), amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ti is ugyanazokat szenvedtétek honfitársaitoktól, mint ők maguk a zsidóktól,

15akik az Úr Jézust megölték és a prófétákat is, és minket is üldöznek, (és) az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei.

16Akadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy üdvözüljenek, így töltik be vétkeik mértékét mindenkor, utolérte pedig őket a harag véglegesen,

17ti pedig, testvérek, miután árván maradtunk tőletek egy kis.időszakra,, külsőleg csak, de nem szívben, még serényebben igyekeztünk a ti arcotokat viszontlátni sok vágyódással,

18azért akartunk elmenni hozzátok, én Pál ugyan egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán.

19mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk (győzelmi) koszorúja, ha nem ti, a mi Urunk Jézus előtt az Ő megjelenésekor?

20mert ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →