bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
/
John 11
John 11
Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 10
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 12 →
1
Volt pedig egy gyengélkedő, Lázár, Betániából, Máriának és a nővérének falujából.
2
Ez a Mária pedig az volt, aki megkente az Urat kenettel és hajával törölte meg a lábait, akinek a testvére, Lázár gyengélkedett.
3
Üzenetet küldtek tehát a nővérek hozzá, ezt mondták: Uram, látod, akit kedvelsz, gyengélkedik.
4
Mikor meghallotta ezt Jézus, ezt mondta: ez a gyengélkedés nem halált okozó, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5
Szerette pedig Jézus Mártát, annak nővérét és Lázárt.
6
Amint tehát meghallotta, hogy gyengélkedik, akkor még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7
de azután ezt mondta tanítványainak: menjünk el Júdeába ismét.
8
A tanítványok ezt mondták neki: Rabbi, most szándékoztak téged megkövezni a zsidók és ismét odamégy?
9
Ezt válaszolta Jézus: nem tizenkét órája van a nap(pal)nak, ha valaki nappal járkál nem botlik meg (ütközik meg), mivelhogy e világnak fényét látja,
10
ha pedig valaki éjszaka jár, megbotlik (megütközik), mivelhogy nincs benne a fény.
11
Ezeket mondta és azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk, elszunnyadt, de elmegyek, hogy az álomból fölköltsem őt.
12
A tanítványok ezt mondták neki: Uram, ha elszunnyadt, meggyógyul (megmenekül majd),
13
pedig Jézus ezt annak haláláról mondta, de ők azt vélték, hogy az alvásról (szunnyadásáról) mondja.
14
Akkor megmondta nekik Jézus nyíltan: Lázár meghalt,
15
és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek, de menjünk el hozzá.
16
Ekkor így szólt Tamás, akit Ikernek (kettősnek) mondanak, a tanítványtársaihoz: menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!
17
Megérkezett (eljött) tehát Jézus (és) úgy találta őt, hogy már négy napja volt a sírboltban.
18
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19
Sokan jöttek a zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.
20
Márta amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment. Mária pedig a házban maradt (otthon ült).
21
Így szólt Márta Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem,
22
de most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23
Jézus ezt mondta neki: feltámad a testvéred.
24
Márta ezt mondta neki: tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor, az utolsó napon.
25
Jézus ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog,
26
és mindenki, aki él és hisz énbennem, semmiképpen nem hal meg a (világ)korszakban: hiszed-e ezt?
27
Igen, Uram - mondta neki - én elhiszem (hívő lettem), hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, Aki a világba jöttél.
28
Ezt mondván elment és szólította Máriát, a nővérét és titkon ezt mondta: a Tanítómester itt van, és hív (szólít) téged.
29
Az pedig, amint meghallotta, felkelt gyorsan és odajött Hozzá.
30
Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahová elébe ment Márta.
31
A zsidók pedig akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan felállt és kiment, követték (utána mentek), azt vélték, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32
Mária tehát amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta Őt, a lábaihoz borult (esett), ezt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33
Jézus pedig amint látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült szellemében és megindultan (felkavarodva)
34
ezt mondta: hova helyeztétek őt? Azt mondták neki: Uram, jöjj és lásd.
35
Jézus könnyezett.
36
A zsidók pedig ezt mondták: lám, hogyan kedvelte őt.
37
Egyesek közülük ezt mondták: Ő, aki a vaknak szemeit felnyitotta nem lett volna képes megtenni azt is, hogy ez (esetleg) ne haljon meg?
38
Jézus azonban újra megrendült belsejében, odament a sírbolthoz: barlangsír volt és egy kő volt rátéve.
39
Jézus így szólt: vegyétek el (emeljétek fel és vigyétek el) a követ. Így szólt hozzá az elhunytnak nővére, Márta: Uram, már szaga van, mert már negyednapos.
40
Jézus ezt mondta: nem mondtam neked, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
41
Elvették (felemelték és elvitték) a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
42
én pedig tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körülálló tömegért mondtam, azért, hogy elhiggyék, hogy Te küldtél engem.
43
És miután ezeket mondta nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ide ki!
44
Kijött a halott, kezei és lábai pólyával megkötözve és az arca kendővel volt körülkötve: ezt mondta nekik Jézus: oldjátok fel és engedjétek őt elmenni (hadd járjon)!
45
A zsidók közül pedig sokan akik eljöttek Máriához és látták mit tett Jézus, hittek benne.
46
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz és elmondták nekik, amiket Jézus tett.
47
A főpapok pedig és a farizeusok összehívták a tanácsülést és ezt mondták: mit tegyünk? mivelhogy ez az ember sok csodajelt tesz,
48
ha (tovább) így hagyjuk Őt, mindenki hinni fog benne és eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.
49
Egy pedig közülük Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: ti nem tudtok semmit,
50
ne gondoljátok, hogy előnyösebb nekünk, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nemzet elvesszen.
51
Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint annak az esztendőnek főpapja, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért
52
és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Istennek szétszórt gyermekeit összegyűjtse (egybegyűjtse).
53
Attól a naptól kezdve tehát elhatározták, hogy megölik Őt.
54
Jézus tehát többé nem jár(kál)t nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre (térségbe), egy Efraim nevű városba és ott maradt tanítványaival.
55
Közel volt pedig a zsidók húsvétja (pászkája) és sokan felmentek Jeruzsálembe a vidékről, a húsvét (pászka) előtt, hogy megszentelődjenek.
56
Keresték Jézust és mondogatták egymásnak a templomépületben állók: mit gondoltok, hogy nem jön-e el az ünnepre?
57
A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy így elfogják Őt.
← Chapter 10
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 12 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21