Luke 24

Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 23 Jump to:

1de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is,

2a követ pedig a sírbolttól elhengerítve találták,

3bementek, de az Úr Jézus testét nem találták

4és történt, míg emiatt tétováztak, lám! két férfi állt mellettük ragyogó ruhában.

5Megrémültek, és a föld felé hajtották arcukat, azok pedig így szóltak hozzájuk: mit keresitek az élőt a halottak között? nincs itt, hanem életre kelt,

6emlékezzetek vissza, hogyan szólt nektek, amikor még Galileában volt,

7megmondta: az Emberfiának át kell adatni vétkező emberek kezébe, és keresztre feszíttetni és harmadnapon feltámadni

8és visszaemlékeztek az Ő szavaira

9és visszatértek a sírbolttól és hírül adták mindezeket a tizenegynek és a többinek mind.

10Mária, a magdalai és Johanna, és Jakab anyja: Mária voltak pedig ezek, néhány más asszonnyal, akik elmondták az apostoloknak ezeket,

11de azok szemében csak üres fecsegésnek tűnt fel ezeknek a beszéde, és nem hittek nekik.

12Péter azonban felállt és elfutott a sírbolthoz, és amikor lehajolt, csupán a lepedőket látta, és elment, magában csodálkozva a történeteken,

13és lám, ketten közülük még aznap elindultak egy faluba, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira volt, amelynek neve Emmausz,

14és beszélgettek egymással mindezekről az eseményekről,

15és történt, hogy míg beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is csatlakozott, és együtt ment velük,

16de a szemeik le voltak fogva, nehogy ráismerjenek,

17de Ő szólt hozzájuk: micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok? és megálltak szomorú tekintettel,

18az egyik, akinek neve Kleopás volt, így válaszolt neki: te vagy egyedül idegen Jeruzsálemben, nem is tudod, mik történtek ott ezekben a napokban?

19és mondta nekik: mik? azok pedig mondták neki: A názáreti Jézus felől, aki próféta volt, munkában és szóban, hatalmas az Isten és az egész nép előtt,

20hogyan szolgáltatták ki a főpapjaink és vezetőink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg (vonták kínkaróra) Őt,

21pedig mi reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani Izraelt, de hát harmadnapja már, hogy ezek történtek,

22de némely közülünk való asszony is megdöbbentett bennünket: korán reggel a sírboltnál voltak,

23és nem találták ott a testét, eljöttek és azt mondták, hogy angyalok (meg)jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él,

24el is mentek némelyek a velünk valók közül a sírbolthoz és úgy találták, ahogyan az asszonyok is mondták, de Őt magát nem látták,

25erre Ő így szólt hozzájuk: ó ti balgák és restszívűek, mindazok elhívésére, amiket a próféták szóltak,

26hát nem ezeket kellett szenvedni a Krisztusnak és bemenni az Ő dicsőségébe?

27és kezdve Mózestől és minden prófétától elmagyarázott nekik mindent, amit az írásokban róla írtak,

28és közel értek a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább menne,

29de erősen marasztalták Őt, ezt mondták: maradj velünk, mert beesteledik, és lehanyatlott már a nap, és betért, hogy velük maradjon,

30és történt, hogy amikor az asztalhoz telepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta és megtörte, és odaadta nekik,

31azoknak pedig megnyíltak a szemeik és ráismertek, de Ő eltűnt előlük,

32és így szóltak egymáshoz: hát nem lobbant izzó lángra a szívünk bennünk, ahogyan szólt hozzánk az úton, ahogyan kifejtette az Írásokat?

33és útra keltek abban az órában, visszafordultak Jeruzsálembe, és összegyűl(ekez)ve találták a tizenegyet és a velük levőket,

34akik ezt mondták: valóban életre kelt az Úr, és megjelent (láthatóvá lett) Simonnak,

35és ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyér megtöréséről,

36Amíg pedig ezeket beszélték, maga Jézus állt meg ott közöttük, és ezt mondta nekik: békesség nektek!

37megrettentek és félelemmel telve úgy vélték, hogy szellemet látnak,

38de Ő ezt mondta nekik: mit vagytok zavarban, és miért támadnak ily következtetések szívetekben?

39nézzétek a kezeimet és a lábaimat, hogy én vagyok magam, tapintsatok meg engem és lássátok: mivelhogy a szellemnek nincs hús(teste) és csontja, amint látjátok, nekem van.

40(És ezt mondva megmutatta nekik a kezeit és a lábait.)

41De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: van valami ennivalótok itt?

42azok pedig adtak neki egy darab sült halat

43és kezébe fogta és szemük láttára evett

44és így szólt hozzájuk: ezek azok a szavak, amelyeket akkor szóltam hozzátok, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindazoknak, amik írva vannak a Mózes törvényében és a prófétákban és Zsoltárokban rólam!

45Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat,

46és ezt is mondta nekik: így van megírva és így kellett szenvednie a Krisztusnak, és feltámadnia a halottak közül harmadnapon,

47és hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észretérést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett minden (nem-zsidó) nemzet között, Jeruzsálemtől kezdve.

48Ti vagytok ezeknek tanú(bizony)ságtevői

49és lám, én elküldöm rátok Atyám ígéretét, ti pedig legyetek veszteg a városban, míg fel nem lesztek ruházva a magasból (ható)erővel,

50kivezette őket Betániához közel, és felemelte kezeit, megáldotta őket,

51és történt, hogy amíg áldotta őket, eltávolodott (elvált) tőlük (és felvitetett az égbe)

52és azok (imádva őt) visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel,

53és mindenkor a templomépületben voltak és dicsérve áldották az Istent.

← Chapter 23 Jump to: