Revelation 9

Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1az ötödik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és láttam egy csillagot az égből lehullani a földre és nála volt az alvilág mélysége kútjának a kulcsa,

2és felnyitotta az alvilág mélységének a kútfejét és felszállt (feljött) a füst a kútból, mint egy nagy kemence füstje és elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől,

3és a füstből sáskák jöttek ki a földre és akkora hatalmuk volt, mint amilyen a föld skorpióinak van,

4és meg lett nekik mondva: nehogy bántsák a föld füvét, se semmi zöldet, se semmi (élő)fát, csak azokat az embereket, akiknek nincs meg a homlokukon az Isten pecsétje,

5és az volt a feladatuk, (megadták nekik), hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapig, és a kínzásuk olyan, mint a skorpió okozta kín, amikor megszúrja az embert,

6és azokban a napokban keresik az emberek a halált és semmiképpen nem találják meg azt és kívánnak meghalni, de elfut előlük a halál,

7és a sáskák formája hasonló volt a harcra felkészített lovakhoz és a fejükön mintha aranyhoz hasonló koszorú lett volna és az arcuk olyan, mint az emberarc,

8és olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja és a foguk, mint az oroszlánok foga.

9és mellpáncéljuk olyan volt, mint a vaspáncél (vért) és a szárnyuk hangja olyan volt, mint sok csatába száguldó lovasszekér dübörgése,

10volt farkuk is, mint a skorpióknak (hasonló a skorpiókéhoz), és fullánkjuk, és a farkukban olyan hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig,

11fölöttük az alvilág mélységének angyala volt a király, neve héberül Abaddon és görögül (hellénül) Appollyon (Pusztító) a neve.

12Az első jaj elmúlt, lám! jön még két jaj ezek után,

13a hatodik angyal is megfújta a harsonát (kürtöt) és hallottam egy hangot az Isten előtt lévő arany áldozati oltár négy szarva felől,

14amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona (kürt) volt: oldd el azt a négy angyalt, akik meg vannak kötözve a nagy Eufrates folyamnál,

15és eloldották a négy angyalt, akik készen álltak órára, napra és hónapra és esztendőre (azért), hogy megöljék az emberek egyharmadát,

16és a lovascsapatok száma kétszer tízezerszer tízezer volt, hallottam a számukat,

17és így láttam a lovakat a látomásban, és a rajtuk ülőknek tűzvörös és jácintkék és kénsárga mellvértjük (páncéljuk) volt és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje és a szájukból tűz és füst és kén jött ki.

18Ettől a három csapástól halt meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kéntől, amely kijött a szájukból,

19mert a lovak hatalma a szájukban volt és a farkukban, mert a farkuk a kígyókhoz hasonlított, fejük volt és azokkal ártanak,

20és a többi ember, akik nem haltak meg e csapásokban, mégsem tért észre (nem változtatta meg gondolkodásmódját) a kezük alkotásaiból, hogy ne imádják a démonokat és az arany és ezüst és a réz és kő és faanyagból készült bálványaikat, amelyek sem látni nem képesek, sem hallani, sem járni,

21és nem tértek észre (nem változtak meg) se a gyilkosságaikból, se a varázslásaikból, se a cédaságukból, se a tolvajkodásaikból (lopásaikból),

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →