Ecclesiastes 11

Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)

← Chapter 10 Jump to: Chapter 12 →

1Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt!

2Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet!

3Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt.

4Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.

5Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.

6Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

7Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot.

8Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság!

9Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!

10Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!

← Chapter 10 Jump to: Chapter 12 →