Mark 3

Hungarian HUNB (Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája)

← Chapter 2 Jump to: Chapter 4 →

1Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;

2figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"

4Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.

5Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

6A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

7Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából;

8valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.

9Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

10Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.

11A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!"

12Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

13Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.

14Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

15és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.

16Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,

17Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;

18továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,

19Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

20Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.

21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.

23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

24Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

25és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.

26Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

27Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát."

28"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,

29de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."

30Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.

31Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

32Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

33De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

34És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.

35Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

← Chapter 2 Jump to: Chapter 4 →