bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (BDUZ) 1951 - Hungarian Bekes — Dalos NT
/
Acts 13
Acts 13
Hungarian Bible (BDUZ) 1951 - Hungarian Bekes — Dalos NT
← Chapter 12
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 14 →
1
Barnabást és Sault útra küldik. Az antióhiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.
2
Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: „Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket.”
3
Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket.
4
Pál és Barnabás Ciprus szigetén. Ők tehát a Szentlélektól küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba.
5
Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét.
6
János is segítséqükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
7
Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét.
8
De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti - akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel.
9
Saul, más néven Pál azonban Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott:
10
„Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen?
11
Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot.” Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki.
12
A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.
13
Az apostolok a piszidiai Antióhiában. Pál Es utitársai Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak.
14
János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak.
15
A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: „Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!”
16
Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett:
17
„Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan
18
és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában.
19
Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette.
20
Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.
21
Ettől fogva királyt kívántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből.
22
Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti.
23
Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözítőjét Jézust,
24
akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25
János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról.
26
Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól.
27
Igaz, Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték el őt, ítéletükkel azonban csak beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak;
28
mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték.
29
Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették.
30
Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból,
31
és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúságot tesznek róla a nép előtt.
32
Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett ígéretét nekünk,
33
az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, Én ma szültelek.
34
Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg:
35
Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod hogy rothadás érje szentedet,
36
Dávid ugyanis bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt; eltemették atyái mellé és bizony elrothadt.
37
De azt, akit Isten (halottaiból) föltámasztott, nem érte rothadás.
38
Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy ő általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást,
39
Ő általa megigazul mindenki, aki hisz.
40
Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása:
41
Ide nézzetek, ti önteltek, Csodálkozzatok és semmisüljetek meg! Olyan művet hajtok végre napjaitokban, Hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek.”
42
Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról.
43
Sőt mikor a zsinagóga szétoszlott a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében.
44
A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét:
45
Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait.
46
Pál és Barnabás azonban nyilt bátorsággal kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
47
Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.”
48
A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve.
49
Az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt.
50
A zsidók azonban fölbujtatták az előkelő istenfélő asszonyokat és a város elöljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről.
51
Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek.
52
A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.
← Chapter 12
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 14 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28