Mark 10

Hungarian Bible (BDUZ) 1951 - Hungarian Bekes — Dalos NT

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →

1A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.

2Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad - e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.

3Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?”

4„Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták.

5Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt.

6Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket.

7Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.

8Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test.

9Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

10Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől.

11Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.

12Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házsasságtörést követ el.”

13Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket.

14Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.”

16Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.

17A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

18„Miért mondasz engem jónak? - válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

19Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.”

20Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

21Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.”

22E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

23A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!”

24A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába.

25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.”

26Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?”

27Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”

28Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.”

29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért,

30hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon - bár üldözések közt - otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet.

31Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”

32Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:

33„Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják.

34Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”

35Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.”

36„Mit akartok tőlem?” - kérdezte.

37Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.”

38Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?”

39„Készek vagyunk” - felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni,

40de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.”

41Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra.

42Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.

43Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok,

44és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.

45Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

46A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt.

47Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

48Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

49Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.”

50Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz.

51Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.”

52Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

← Chapter 9 Jump to: Chapter 11 →