Mark 9

Hungarian Bible (BDUZ) 1951 - Hungarian Bekes — Dalos NT

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”

2Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.

3Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.

4Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.

5Péter erre így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”

6Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve.

7Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

8Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.

9Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.

10Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad.

11Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

12Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie?

13Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük - kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”

14A néma lélektől megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük.

15Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék.

16Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

17Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik.

18Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

19„Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!”

20Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide - oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.

21Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta.

22Sokszor tűzbe meg vízbe taszította hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”

23Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.”

24Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!”

25Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé.”

26Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt”.

27Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt.

28Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

29Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

30Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni.

31Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.”

32Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.

33A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?”

34Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük.

35Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.”

36Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk:

37„Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.”

38Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.”

39Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.

40Aki nincs ellenünk, velünk van.

41Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.

42A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.

43Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre

44(ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

45Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd

46(a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).

47Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd,

48ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik.

49Mindenkit tűzzel sóznak majd be.

50A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen bennetek só, s maradjon köztetek békesség.”

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →