Mark 6 — Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

1A NÁZÁRETHIEK MEGBOTRÁNKOZNAK JÉZUSON (Mt 13:53-58; Lk 4:16-30) Jézus azután eltávozott onnan; elment a szülővárosába, és követték a tanítványai.

2Amikor a szombat elérkezett, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik hallgatták Őt, elcsodálkoztak és azt mondták: Honnan vannak ebben mindezek; és miféle bölcsesség az, amely néki adatott? És hogy történnek keze által ilyen csodadolgok?

3Nem ez-é az ácsmester, a Mária gyereke, Jakab, Jószész és Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-é köztünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak Őrajta.

4Jézus pedig azt mondta nékik: Sehol sem becsülik kevésre a prófétát, csak a maga szülővárosában, az ő rokonai közt és a maga családjában.

5Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány betegre reátévén kezét, meggyógyította őket.

6És elcsodálkozott a hitetlenségükön. Jézus azután köröskörül bejárta a falvakat és tanított.

7JÉZUS KIKÜLDÖTT TANÍTVÁNYAI ÁLTAL IS TANÍT ÉS GYÓGYÍT (Mt 10:1. 5-15; Lk 9:1-6) Majd magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettőnként, és hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkeken.

8És megparancsolta nékik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az övükben,

9hanem kössenek sarut, de - mondta - két ruhát ne öltsetek.

10És azt mondta nékik: Ahol valamely házba (mint vendégek) bementek, maradjatok ott mindaddig, amíg arról a vidékről tovább mentek.

11És ha valahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak meg titeket, amikor onnan elmentek, rázzátok le a port lábatokról, bizonyságul ellenük.

12És ők elmenvén, hirdették, hogy térjenek meg,

13és sok ördögöt kiűztek, sok beteget olajjal megkentek, és meggyógyították őket.

14HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ ÉS JÉZUS; KERESZTELŐ JÁNOS LEFEJEZTETÉSE (Mt 14:1-12; Lk 9:7-9; 3:19-20) Meghallotta ezeket Héródész Ántipász király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték: Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért munkálkodnak Őbenne a csodatévő erők.

15Mások pedig azt mondták, hogy Ő az Illés; ismét mások azt állították, hogy Ő egy olyan próféta, mint valamelyik a próféták közül.

16Amikor Héródész ezeket meghallotta, így szólt: János, akit én lefejeztettem, az támadt fel (a halálból).

17Ugyanis (régebben) maga Héródész fogatta el Jánost, és a börtönben megkötöztette Héródiász miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mert ezt Héródész feleségül vette;

18János ugyanis megmondta Héródésznek: Nem szabad néked a testvéred feleségét elvenned;

19Héródiász ezért haragudott reá, és meg akarta öletni, de nem tudta.

20Héródész ugyanis félt Jánostól, mert igaz és szent embernek ismerte, azért őriztette őt; és amikor hallgatta, sokszor zavarban volt, de mégis szívesen hallgatta.

21Egyszer azonban elérkezett a Héródiász tervének kedvező nap; akkor amikor Héródész a születésnapján lakomát adott a főembereinek, s vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,

22akkor Héródiásznak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Héródésznek és a vendégeknek. És a király így szólt a leánynak: Kérj tőlem amit csak akarsz, és megadom néked;

23meg is esküdött néki: Bármit kérsz, megadom néked, még ha az országom felét kéred is.

24A leány pedig kiment, és így szólt az anyjának: Mit kérjek? Ő így felelt: Keresztelő János fejét.

25A leány azonnal nagysietve be is ment a királyhoz, és kérte őt: Akarom, hogy rögtön add ide nékem egy tálon Keresztelő Jánosnak a fejét.

26A király, noha igen elszomorodott, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta a leány kérését megtagadni.

27Azonnal elküldte tehát a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza elő János fejét. Az elment, a börtönben lefejezte Jánost,

28és elvitte a fejét egy tálon, odaadta a leánynak, a leány pedig anyjának adta.

29Amikor ezt János tanítványai meghallották, odamentek, elvitték a testét és sírba helyezték.

30AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Lk 9:10-17; Jn 6:1-14) Az apostolok aztán összegyűltek Jézushoz, és elbeszélték néki mind azt, amit cselekedtek és amit tanítottak.

31Ő pedig így szólt nékik: Jertek velem csak ti magatok valami lakatlan helyre, és pihenjetek egy keveset. Mert sokan voltak a jövő-menők, és (az apostoloknak) még evésre sem volt idejük.

32És elmentek hajón csupán ők maguk valami lakatlan helyre.

33De meglátták őket, amint elmentek, és sokan megismerték őket, és minden városból összefutottak oda gyalog, és megelőzték őket.

34Jézus amikor kiszállt, meglátta a nagy sokaságot, és megkönyörült rajtuk, mert olyanok voltak, mint valami pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.

35Majd amikor az idő már nagyon későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták néki: Elhagyatott ez a hely, és az idő már későre jár;

36bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a körül elterülő tanyákra és falvakba, hogy valami ennivalót vegyenek maguknak.

37Jézus azonban feleletül azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni! Azok azt kérdezték Őtőle: Elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret, hogy enni adjunk nékik? (egy dénár értéke kb. 80 fillér)

38Ő azonban azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És amikor megtudták, így szóltak: öt, és két halunk.

39Akkor megparancsolta nékik, hogy üljenek le mindnyájan a zöld fűre, ahogyan asztalhoz szoktak telepedni.

40Letelepedtek azért csoportonként, százával és ötvenével.

41Ő pedig kezébe vette az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, darabokra törte a kenyereket, és odaadta a tanítványainak, hogy szolgálják fel, és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

42Ettek is mindnyájan és jóllaktak,

43és fölszedtek tizenkét kosarat megtöltő maradékot, és a halakból is.

44Akik pedig a kenyerekből ettek, ötezren voltak a férfiak.

45JÉZUS A GENNÉSZÁRETI-TAVON A VIHARBAN MEGMENTI TANÍTVÁNYAIT (Mt 14:22-33; Jn 6:15-21) Jézus arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és Őt megelőzve menjenek át a túlsó partra, Béthszaida felé, amíg Ő közben elbocsátja a sokaságot.

46Azután pedig, hogy elbúcsúzott tőlük, fölment a hegyre, hogy imádkozzék.

47Amikor beesteledett, a hajó a tó közepén járt, Ő pedig egymaga a szárazföldön volt.

48És amint látta, hogy kínlódnak az evezéssel, - mert a szél szembefújt ővelük, - az éjszaka negyedik őrségének idején a vízen járván, odament hozzájuk; és el akart mellettük menni.

49Azok pedig amikor meglátták, hogy Ő a vízen jár, azt gondolták, hogy valami kísértet, és felkiáltottak;

50mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban azonnal szóba állt velük, és azt mondta nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek!

51És belépett hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig magukban nagyon csodálkoztak;

52mert nem okultak a kenyerek megsokasításán, minthogy a szívük meg volt keményedve.

53JÉZUS GENNÉSZÁRETBEN BETEGEKET GYÓGYÍT (Mt 14:34-36) Amint átkeltek a tavon, Gennészáret vidékére érkeztek, és ott kikötöttek.

54Amint kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték Jézust,

55és arra az egész környékre szétfutottak, és kezdték a betegeket a fekvőpárnájukon odahordani, ahol Ő hallomásuk szerint éppen volt.

56És ahová csak bement: falvakba, városokba vagy tanyákra, kitették a terekre a betegeket, és kérték Őt, hogy azok legalább a ruhájának bojtját érinthessék; és mindazok, akik megérintették Őt, meggyógyultak.