Galatians 2

Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, és magammal vittem Titust is.

2Kinyilatkoztatás következtében mentem pedig fel, és eléjük tártam azt az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, még pedig külön a tekintélyesek elé, hogy valami módon hiába ne fussak, vagy futottam legyen.

3De ők még a velem levő Titust sem kényszerítették a körülmetélkedésre, noha ő görög volt.

4A belopódzott hamis atyafiaknak azonban, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat, hogy minket szolgákká tegyenek; —

5ezeknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon számotokra. —

6Azok pedig, akiket tekintélyeseknek tartottak, — bárkik voltak egykor, azzal nem törődöm; Isten az ember személyét nem nézi, — engem a tekintélyesek semmire sem köteleztek.

7Sőt ellenkezőleg látták, hogy rám bízatott az evangéliom hirdetése a pogányok között éppúgy, mint Péterre a zsidók között való; —

8mert aki munkálkodott Péterbe, a zsidók között való apostolságra, bennem is munkálkodott a pogányok között valóra. —

9Ezért amikor felismerték a nekem adatott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopokul tekintenek, baráti jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a zsidók közé —

10csak azt kérték, hogy a szegényekről emlékezzünk meg; amit én igyekeztem is megcselekedni.

11Mikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, szembeszálltam vele, mivel rászolgált a feddésre.

12Mert mielőtt Jakabtól egyesek odajöttek, együttevett a pogányokkal; mikor pedig azok megjöttek, félrevonult és elkülönítette magát, mert félt a zsidószármazású atyafiaktól.

13És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott.

14De mikor láttam, hogy nem járnak az evangéliom igazságához méltó egyenességgel, így szóltam Kéfásnak mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

15Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,

16akik tudjuk, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki sem.

17Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtattunk, vajjon Krisztus a bűn szolgája? Semmiképen sem!

18Mert önmagamat teszem bűnössé, ha ismét felépítem azokat, amiket lerontottam.

19Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

20Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.

21Nem vetem el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →